A közös hozzáadottérték-adó rendszerében főszabályként egyenes adózás érvényesül, hiszen az adót, az adóköteles ügyletet saját nevében teljesítő adóalany köteles megfizetni. A Héa-irányelv 199. cikke kimondja, hogy a tagállamok előírhatják, hogy az adó megfizetésére azon adóalany legyen kötelezett, amely részére az említett cikkben tételesen felsorolt szolgáltatásokat, illetőleg értékesítéseket teljesítették. Ezek közé tartoznak az építési szolgáltatások, ideértve az ingatlanhoz kapcsolódó javítási, tisztítási, karbantartási, átalakítási és bontási szolgáltatásokat, továbbá az építési szerelési szerződés keretében teljesülő ingatlanátadások. Emellett ide tartoznak azon ingatlanértékesítések, amelyek esetében az értékesítő adófizetési kötelezettséget választott, valamint az ingatlanvagyonnak a kényszereladás keretében történő értékesítése. Az a tagállam, amely él az említett lehetőséggel, maga határozhatja meg azon termékek és szolgáltatások, értékesítők, szolgáltatók, beszerzők, illetve igénybe vevők körét, amelyekre nézve az említett intézkedések alkalmazhatók. Az opcionális rendelkezések célja, hogy a fordított adózásra vonatkozó mechanizmus alkalmazása kiterjesztésre kerüljön a gazdaság azon ágazataiban, amelyekben rendkívül nehéznek bizonyult az ellenőrzés. Bevezetése végső soron olyan eszköz, amely az adókijátszás és az adókikerülés megakadályozásában nyújt segítséget, különösen azokon a területeken, ahol az adó termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó általi megfizetése az állami költségvetés szempontjából kockázatosnak minősíthető.