Az adólevonási jog a közös hozzáadottértékadó-rendszer, illetőleg általánosságban a hozzáadottérték-típusú adózás alapintézménye, amely egy összfázisú – vagyis az értékesítési folyamat valamennyi pontját terhelő –, a végső fogyasztóra áthárítható adó tekintetében elengedhetetlen eszköze az adóhalmozódás elkerülésének. A közösségi jogrend alapelvét képezi az adóalanyok azon joga, hogy az általuk fizetendő adóból levonják az általuk beszerzett termékeket és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót. E jog a közös hozzáadottérték-adó mechanizmusának szerves részét képezi és főszabály szerint nem korlátozható, a teljesített ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összegére érvényesül. Az adólevonások rendszerének célja, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett adóteher alól, ezáltal biztosítva az adósemlegességet, feltéve, hogy a levonási jog alapjául szolgáló tevékenységek is adókötelesek. A levonási jogot elsősorban beszámítással, vagyis a fizetendő adó csökkentésével lehet gyakorolni. Ha pedig a levonható adó összege meghaladja a fizetendő adó összegét és ezért az adóalany nem tudja a levonási jogát a fizetendő adó mérséklésével érvényesíteni, úgy megilleti annak lehetősége, hogy a negatív előjelű különbözetet a következő adómegállapítási időszakokra átvigye, vagy meghatározott feltételek mentén annak visszatérítését kezdeményezze.