Horváth Dávid

Ingatlanok és közlekedési eszközök szerepe az áfában


A levonási jog korlátozása

Amint a korábbiakban kitértünk rá, az Áfa tv. 120. §-ában foglaltak szerint az adóalany csak olyan mértékben jogosult az adó levonására, amilyen mértékben a beszerzett termék, illetve az igénybe vett szolgáltatás adólevonásra jogosító tevékenységét szolgálja. E jogszabályhely gyakorlati alkalmazása azonban korántsem fekete vagy fehér, hiszen az adott beszerzés nem feltétlenül rendelhető egyértelműen hozzá az adóalany valamelyik tevékenységéhez. Adott esetben szolgálhatja az adólevonásra jogosító és arra nem jogosító tevékenységét, ezért az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához – a Héa-irányelv 173. cikkében megadott felhatalmazás alapján, az Áfa tv. 123. §-ában foglaltak szerint – az adóalany köteles tételes elkülönítést, vagyis olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja-e. Ha a termék, illetve szolgáltatás természete, illetőleg a használat, egyéb módon történő hasznosítás jellege folytán az előzetesen felszámított adó megosztása a tételes elkülönítés szabályai szerint nem végezhető el, a megosztást más, a tételes elkülönítésre vonatkozó feltételeket kielégítő módszerrel is lehet biztosítani. A tipikusan el nem különíthető költségek közé tartoznak például a rezsiköltségek. Ezek esetében az adóalanynak lehetősége van az adott tevékenységre jellemző mutatószám meghatározására, amely alapján megállapítható, hogy az adott rezsiköltségek milyen mértékben szolgálják az adólevonásra jogosító, illetve arra nem jogosító tevékenységet. A mutatószám alapja lehet például területarányos megosztás, az egyes tevékenységekre fordított munkaidő, vagy bármely más, a tevékenységre jellemző adat, amely alapján a rezsiköltség megosztása lehetséges. Az áfatörvény a levonható és le nem vonható adó meghatározásának módszerei közül utolsóként említi az arányosítást, amely az Áfa tv. 5. számú mellékletében található képlet alkalmazását igényli. Ennek figyelembevételére azonban csak abban az esetben van szükség, ha az adóalany a tételes elkülönítéssel és más módszerrel sem tudja a levonható hányadot kimutatni.

Ingatlanok és közlekedési eszközök szerepe az áfában

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 849 1

Az ingatlanok és a közlekedési eszközök központi helyet foglalnak el a gazdasági életben, hiszen a legtöbb vállalkozás rendelkezik legalább egy ingatlannal, amely a regisztrációjának, illetve a működésének helyszíne, valamint jellemzően legalább egy gépjárművel, amely valamilyen formában hozzájárul a tevékenysége kifejtéséhez. E megkerülhetetlen jelleg okán ezen dolgok értékesítése, hasznosítása, az azokkal kapcsolatos szolgáltatások nyújtása mindennaposnak tekinthető, amely az ingatlanok és közlekedési eszközök érintettségével teljesülő ügyletekre vonatkozó forgalmi adózás szabályainak ismeretét is nélkülözhetetlenné teszi. Kiadványunk ennek megfelelően a közös hozzáadottérték-adó és az általános forgalmi adó rendszerében előforduló jogszabályi rendelkezések elemzésével, gyakorlati példák bemutatásával igyekszik segítséget nyújtani a vállalkozások mindennapi működése során előforduló problémák megoldásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/horvath-ingatlanok-es-kozlekedesi-eszkozok-szerepe-az-afaban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave