A Héa-vhr. 12. cikke értelmében a természetes személy lakóhelye az a lakcím, amelyet bejegyeztek a népesség-nyilvántartásba vagy hasonló nyilvántartásba, vagy melyet az említett személy a hatáskörrel rendelkező adóhatóságnak megadott, kivéve, ha bizonyított, hogy ez a lakcím nem felel meg a valóságnak. A természetes személy szokásos tartózkodási helye pedig az a hely, ahol a természetes személy személyes vagy szakmai kötődései miatt rendszeresen tartózkodik. Amennyiben a szakmai kötődések a természetes személyt a személyes kötődésektől eltérő országhoz kapcsolják, vagy a természetes személynek nincsenek szakmai kötődései, a szokásos tartózkodási helyet azok a személyes kötődések határozzák meg, amelyek szoros kapcsolatra utalnak az adott személy és azon hely között, ahol él. A Héa-vhr. hivatkozott jogszabályhelyének rendelkezéseit alapul véve határozza meg az Áfa tv. 259. §-a a lakóhely és a szokásos tartózkodási hely fogalmát, amikor kimondja, hogy lakóhelynek a tartós ottlakásra szolgáló hely tekintendő, amellyel a természetes személy személyes és gazdasági kapcsolatai a legszorosabbak, vagyis ami létérdekeinek központját képezi. A szokásos tartózkodási hely pedig az a hely, ahol a természetes személy tartózkodásának időtartama összességében – a ki- és beutazás napjait is egész naptári napnak számítva – eléri vagy meghaladja a 183 napot.