A termék importja a harmadik országból, vagyis a Közösség területén kívüli államokból, valamint a Közösség területének nem minősülő tagállami területekről érkező termékforgalmat jelenti. Az import fogalmát a Héa-irányelv 30. cikke határozza meg, amely megegyezik az Áfa tv. 24. § (1) bekezdésében említettekkel. Eszerint termékimportnak kell tekinteni az olyan termék Közösség területére történő behozatal, egyéb módon történő bejuttatását, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződés 24. cikke értelmében nincs szabad forgalomban. Az Áfa tv. 24. § (2) bekezdése importként kezeli azt is, ha szabadforgalomban lévő terméket a Közösség vámterületének azon részéről hozzák, illetve juttatják be a Közösség más területére, amely harmadik állam területével esik egy tekintet alá. A termékimport tehát két esetet foglal magában, egyrészt olyan termék Közösségbe történő behozatalát, amely nem tekinthető vámjogi értelemben szabad forgalomba helyezettnek (alapeset), másrészt a már szabadforgalomban lévő termék olyan területről történő belépését a Közösség területére, amely a vámszabályok alapján a Közösség vámterületének minősül, azonban a forgalmi adózás tekintetében a Közösség területén kívülinek tekintendő (speciális eset). E területeket a Héa-irányelv 6. cikke, valamint az Áfa tv. 1. számú melléklete sorolja fel. A termékimport tehát adóztatható tényállást eredményez, annak teljesülése azonban nem függ az importőr személyétől, így bárki hozza vagy juttatja be a terméket harmadik országból, vagy azzal egy tekintet alá eső területről a Közösség területére, termékimport címén adókötelezettsége keletkezik. Emellett a termékimport tényállásszerű megvalósulásához az sem szükséges, hogy a termékértékesítés következményeként kerüljön a Közösség forgalmi adózás szempontjából releváns területére, vagyis termékimportnak minősül és adott esetben adókötelezettséget keletkeztet az is, ha például egy magyar magánszemély utánfutós gépjárművén saját motorkerékpárját szállítja Magyarországra Ukrajnából.