Amint azt az ingatlanok tekintetében (lásd az 1.5. pontot) kifejtettük, a levonási jog a forgalmi adózás rendszerében kiemelkedő jelentőséggel bír, ugyanis az adóhalmozódás elkerülését biztosítja. A levonási jog alapjául közlekedési eszközök esetében is a Héa-irányelv 168. cikke, valamint az Áfa tv. 120. §-a szolgál, amelyek alapján csak az adóköteles, illetve az adólevonásra jogosító tevékenységekhez végrehajtott beszerzések keretében előzetesen felszámított adó helyezhető levonásba. A generális szabályon túl, az adó levonására vonatkozó jogosultság vizsgálatakor elengedhetetlen a tételes levonási tilalmak, valamint az azokat esetlegesen feloldó kivételes szabályok áttekintése, amelyek a levonási jog második szintjét képezik. Amikor egy adott ügylet tekintetében elvégezzük annak elemzését, hogy az ügyletet terhelő előzetesen felszámított adó levonható-e, elsősorban az vizsgálandó, hogy az érintett termék vagy szolgáltatás egyáltalán szolgálja-e az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét. Amennyiben a termék vagy szolgáltatás legalább részben eleget tesz e követelménynek, a következő lépésként azt kell megállapítani, hogy arra nézve érvényesül-e olyan egyediesített levonási tilalom, amely kizárja az előzetesen felszámított adó levonását, illetve, ha van ilyen, létezik-e a tilalmat relativizáló szabály.