A termékértékesítés ingatlanok esetében is alkalmazandó alaptényállását a Héa-irányelv 14. cikk (1) bekezdése, valamint azzal egyezően az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése tartalmazza. Előbbi értelmében termékértékesítésnek a birtokba vehető dolog átengedése minősül, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít. Ahhoz, hogy az alaptényállás megvalósuljon, a birtokba vehető dolgot az átadónak úgy kell az átvevő részére átengedni, hogy az átadás az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítsa. Az átengedés gyakorlatilag a termék birtokba adását jelenti, amely nemcsak fizikai, hanem jogi birtokbaadást is feltételez. Jogi értelemben az átvevő akkor kerül a dolog birtokába, amikortól jogosult arra, hogy birtokba vegye a terméket, függetlenül attól, hogy ténylegesen élt-e ezen jogával. Fontos hangsúlyozni, hogy a tulajdonosként való rendelkezési jog nem esik egybe a tulajdonjoggal, annál tágabb tartalommal bír. Abban az esetben is termékértékesítés valósul meg, ha az átvevő jogszerűen sajátjaként rendelkezhet a termék felett, például, amikor a kereskedelmi forgalomban vásárló jóhiszemű vevő, tulajdonosnak nem minősülő eladótól veszi meg a terméket.