Leszkoven László

Szerződésszegés a polgári jogban


Elállás vagy felmondás visszaélésszerű gyakorlása

Magától értetődik, hogy nem minden szerződésszegés (mulasztás) eredményez egyúttal érdekmúlást is. A Ptk. 6:140. § (1) bekezdése a szerződésszegésre alapított elállás vagy felmondás jogszerűségét – főszabályként – az érdekmúláshoz köti, ennek következtében az elállási (felmondási) jogot gyakorló felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke a szerződés megszegése következében megszűnt. Már ehelyütt szólnunk kell azonban arról, hogy a kódex hivatkozott rendelkezése általános szerződésszegési szabály, mely nem érinti – még kevésbé rontja le – az egyes szerződések körében szabályozott jogviszonyszüntető hatalmasságok erejét, azokra ugyanis a konkrét szabályok vonatkoznak. A szerződésszegés ilyen különleges szabályaként jelenik meg pl. a bérleti, még inkább a megbízási szerződés vagy biztosítási szerződések körében szabályozott – szerződésszegő magatartásra alapított – felmondás lehetősége. Ezekben az esetekben a konkrét jogviszony szabályozási logikája, a védett jogosulti érdek különleges – az általánoshoz képest sajátos – kiképzése indokolja, hogy az érdekmúlási gondolattól a jogi szabályozás többé-kevésbé eloldódjon. Ezért az említett esetekben a felmondás vagy elállás jogszerűségéhez nem a szerződés teljesítéséhez (a kötelezett további szolgáltatásához, a szerződés fenntartásához stb.) fűződő érdek megszűnését, hanem az adott szerződési szabály szerint megkövetelt indokot kell bizonyítani. A megállapítás „többé-kevésbé” fordulata viszont arra utal, hogy nagyon gyakran ezekben az esetekben is a szerződésszegés miatti elállás elismertsége mögött az érdekmúlás jelenik meg, csupán a konkrét jogviszonyhoz idomított alakban (pl. tűrhetetlen bérlői magatartás, a bérlemény rongálása, még inkább a bizalomvesztés megbízási szerződésnél).

Szerződésszegés a polgári jogban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 828 6

A szerződésszegés kérdésköre – aligha vitathatóan – a szerződési jog egyik legintenzívebb területe. A szerződés lényege, hogy a felek által célzott szolgáltatás megvalósuljon, ha ez elmarad, nyomban előáll a szerződésszegés állapota. A könyv a szerződésszegés polgári jogi szabályai címet viseli. A szerző e monográfiában kizárólag a magyar polgári jog szabályait tekinti át a régi magyar magánjogi irodalom remekeiből (elsősorban Grosschmid Béni, Szladits Károly, Beck Salamon műveiből) vett, máig is irányadó gondolatokon elindulva, mindvégig a hatályos polgári jog talaján mozogva. Az objektív és szubjektív szerződésszegés, a visszatartási jog, az elállás, a késedelem és a hibás teljesítés, a termékszavatosság és a hibás teljesítéssel okozott kár stb. joganyaga mellett a műben szó esik a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül a foglaló, a jogvesztés kikötés és a kötbér valamint az egyéb kötbérfajták (pl. az objektív kárátalányok) kötelmet erősítő, támogató szerepéről, de helyet kapnak a műben érdekes, a mai irodalomban máshol kevesebb figyelemben részesülő jogintézmények és problémák is, mint pl. a kamatban rejlő funkciók, a szerződésszegés témakörének érdekérzékenysége és az érdekleengedés vagy az igényhalmazatok (non-cumul problémája vagy tapadó kár és szavatossági igények kapcsolata) kérdésköre és így tovább.

A mű gerincét a Polgári Törvénykönyv szerződésszegésre vonatkozó, közös szabályai adják (Hatodik Könyv Második rész X. Cím). A szerző az itt található intézményeket a kódex szabályozási rendszerét jobbára megtartva, ám nem kommentárszerűen tárgyalja: a könyv mondandója így a megszokott törvényi rendszertől nem szakad el, ám lehetővé válik, hogy egyes – az törvényi szabályozás okán egymástól távol eső, de tartalmilag vagy jelentőségüknél fogva összekapcsolódó – intézményeket, jogi kérdéseket az író együttesen tárgyaljon.

A monográfia első része elméleti alapvetéssel indul, majd az egyes szerződésszegési szabályok – említett módszerrel történő – feldolgozása következik. A könyvnek nincs abban az értelemben vett különös része, hogy az egyes szerződéstípusok megszegésének következményei nem tagolódnak külön-külön fejezetekbe: ezzel szemben a közös szabályok tárgyalásakor a gyakorlati példák minden esetben a Ptk.-beli szerződéstípusokon keresztül kerülnek bemutatásra. A késedelem tárgyalásakor pl. külön hangsúlyt nyernek a pénztartozásra vagy a vállalkozásra vonatkozó szabályok (utóbbi a hibás teljesítés, szavatosság és a kötbér tárgyalása során is gyakran szóba kerül), de a kellékszavatosság szabályai értelemszerűen igénylik vonzzák az adásvételi és vállalkozási, különös sajátosságai folytán a bérleti szerződések „problémás kérdéseinek” szóba hozását is.

A könyvben a szerző közel kétszáz – elsősorban kúriai és ítélőtáblai – bírói döntést dolgozott fel, melyek között szép számmal akadnak folyóiratokban nem publikált, de kereshető, elérhető ítéletek is. A válogatás során a szerző az utóbbi évek felsőbírósági határozatait azzal a szemmel vizsgálta, hogy miként alkalmazhatóak ezek az irányadó döntések – teljes egészükben vagy indokolásukban – az új Polgári Törvénykönyv megváltozott jogi környezetében.

A könyv szerzője ügyvédi gyakorlattal is rendelkező, polgári jogot oktató egyetemi docens, aki elméletet és gyakorlatot igyekezett e színes témakörben összhangba hozni és ötvözni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/leszkoven-szerzodesszeges-a-polgari-jogban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave