Wopera Zsuzsa, Gyovai Márk (szerk.)

Kézikönyv a bírósági végrehajtás foganatosításához


A hatósági árverés és a perfeljegyzés ténye

Egy (még az 1959-es Ptk. szabályai alapján elbírált) jogesetben az ingatlan vevője (később a végrehajtási eljárás adósa) az ingatlan tulajdonjogát adásvételi szerződéssel megszerezte. A vevő tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Az eladó pert indított a vevővel (későbbi adóssal) szemben a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatos per megindításának ténye az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzésre került. Ezt követően a vevő ellen végrehajtási eljárás indult, így adós lett. A Vht. 136. § (1) bekezdésének értelmében az adós tulajdonában levő ingatlant az ingatlan jellegére, művelési ágára és az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni. Erre tekintettel a végrehajtó a végrehajtási jogot bejegyeztette az adós ingatlanára, majd ezt követően az ingatlan árverési értékesítése megtörtént. Az árverés jogerős lett, azt senki nem támadta jogorvoslattal. Ezt követően a bíróság megállapította azon adásvételi szerződés érvénytelenségét, amellyel az adós korábban tulajdonjogot szerzett. Az Inytv. indokolása szerint a perfeljegyzés célja ugyanis az, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjoga a per feljegyzését követően keletkezett tulajdonváltozástól függetlenül, az ezt követően bejegyzett terhektől mentesen a pernyertes felperes számára megszerezhető legyen. Ezt követően az árverési vevő tulajdonjoga törlésre került. „Megállapíthatjuk, hogy a mai napig jogerős, senki által meg nem támadott, bíróság által meg nem semmisített árverés ellenére az árverési vevő nem tulajdonos.”214 A jóhiszemű árverési vevő – az 1959-es Ptk. alapján – nem tulajdonostól nem szerezhetett tulajdont. Az 1959-es Ptk. 120. § (1) bekezdés második mondatában szereplő korlátozást azonban a Ptk. nem tartalmazza. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben a fenti tényállás a Ptk. alapján kerülne elbírálásra, az ugyanilyen eredménnyel járna-e? A fenti jogesetben a Kúria megállapította, hogy „az az árverési vevő, aki a perfeljegyzés ismeretében és tudatában vásárol, az nem tekinthető jóhiszeműnek.”215 A fentebb tárgyalt új Ptk. 5:41. § (1) bekezdése szintén megköveteli az árverési vevő jóhiszeműségét. Erre tekintettel megállapítható, hogy valószínűleg a fenti jogeset Ptk. szerint történő elbírálása esetén is hasonló eredményre jutna a Kúria, ugyanis a „tehermentes szerzés főszabálya alól tehát kivételt képezhet, ha a hatósági határozattal, vagy hatósági árverés útján jogot szerző személy e jogok tekintetében nem volt jóhiszemű (a harmadik személy igénye megalapozottságáról tud, és az adott helyzetben elvárható gondosság mellett, tudnia kellett róla).”216 Tehát a Ptk. szabályai szerint ingatlan tulajdonjoga árverés útján megszerezhető nem tulajdonostól is, azonban az ilyen szerzésnek is előfeltétele az árverési vevő jóhiszeműsége. A fentiekre tekintettel ugyanis a rosszhiszemű árverési vevő nem tulajdonostól a Ptk. szabályai szerint még árverésen sem szerezheti meg az ingatlan tulajdonjogát. Tehát a Ptk. szabályai alapján sem célszerű az ingatlanárverést kitűznie a végrehajtónak a perfeljegyzéssel terhelt ingatlanra vonatkozóan. „Lehet, hogy ilyen esetben bölcsebb dolog a per eredményének kivárása – már amennyiben erre van jogi lehetőség – még akkor is, ha egyébként a jogszabály az ingatlan árverezését lehetővé teszi. Megjegyzem, hogy ilyen esetben az eljáró végrehajtó nincs könnyű helyzetben, A végrehajtást kérő az ingatlan mielőbbi árverezését sürgeti, míg nem biztos, hogy az adós az ingatlan tulajdonosa.”217

Kézikönyv a bírósági végrehajtás foganatosításához

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 823 1

Az utóbbi években a bírósági végrehajtással összefüggő gyakorlati problémákat szakcikkek, tanulmányok mutatták be, mert nem készült olyan átfogó mű, ami ezeket összegyűjtötte, rendszerezte volna, úgy, hogy a felmerülő jogalkalmazási visszásságokra megoldást is adjon. Ezt a hiányt kívánja pótolni a kézikönyv, melynek elsődleges célja a bírósági végrehajtás foganatosítása során felmerülő gyakorlati problémák nevesítése és a lehetséges megoldások bemutatása.

A kézikönyv a végrehajtás két szakaszából döntően a foganatosítására koncentrál, az elrendeléssel kapcsolatos kérdések annyiban kerülnek terítékre, amennyiben azok a végrehajtás foganatosítása során problémát vetnek fel (pl. a nem jogképes adóssal szemben elrendelt végrehajtás, vagy a nem megfelelő nyomtatványon elrendelt végrehajtás).

A kézikönyv – kifejezetten gyakorlatorientált megközelítése miatt – elsősorban a bírósági végrehajtás foganatosításával kapcsolatba kerülő személyek, különösen az önálló bírósági végrehajtók (helyettesek és jelöltek), bírák, bírósági titkárok és fogalmazók, a felek képviseletét ellátó ügyvédek, ügyvédjelöltek, jogtanácsosok, jogi előadók, közös képviselők számára lehet hasznos, de haszonnal forgathatják mindazok, akik bármilyen kapcsolatba kerülnek a bírósági végrehajtással, így maguk a felek is.

A kézikönyv szerzői a jogász hivatásrendek különböző területén szerzett tapasztalataikon keresztül mutatják be a végrehajtás foganatosításával összefüggő jogalkalmazási nehézségeket.

Hivatkozás: https://mersz.hu/wopera-gyovai-kezikonyv-a-birosagi-vegrehajtas-foganatositasahoz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave