A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a végrehajtási lap kiállításának megtagadására kerülhet sor, ha a választottbíróság ítélete nem tartalmazza a végrehajtható okirat kiállításának a törvényben meghatározott feltételeit (BH2003. 122.). A Vht. 16. §-ának d) pontja biztosítja a törvényszékek részére a választottbírósági határozat alapján a végrehajtási lap kiállítását. A történeti tényállás szerint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett választottbíróság ítéletével kötelezte az I. és II. r. alperest, hogy fizessenek meg felperesnek X forintot. Az ügy I. rendű alperese a T. Bt., II. rendű alperese a Bt. beltagja volt. Az elsőfokú bíróság a végrehajtást kérő kérelmére végrehajtási lapot bocsátott ki a beltaggal, mint adóssal szemben a választottbíróság ítéletének rendelkező részében feltüntetett teljes marasztalási összeg behajtására. A végrehajtási lap 5. pontjában egyetemleges adóstársként a T. Bt.-t tüntette fel. Az elsőfokú bíróság a kiállított végrehajtási lapot visszavonta. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a beltag mögöttes felelősségére figyelemmel a végrehajtást először a társasági vagyonra kell megkísérelni, és csak ennek eredménytelensége esetén lehet végrehajtási lap kiállítását kérni a beltaggal szemben. A végrehajtható okirat kiállításának általános feltételeit a Vht. 13. §-a (1) bekezdésének a)–c) pontja határozza meg. A Legfelsőbb Bíróság rávilágított arra, hogy a jogszabályi rendelkezések helyes értelmezéséből az következik, hogy a végrehajtás elrendelésének alapjául szolgáló okiratnak tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelynek alapján kétséget kizáróan megállapítható az adós kötelezettsége. A végrehajtani kért határozat rendelkező része nem tartalmazta a teljesítési határidőt. A határozat rendelkező részéből nem volt kiolvasható az, hogy a marasztalási összeg megfizetésére az I. rendű alperes a II. rendű alperessel egyetemlegesen köteles, így abból kétséget kizáróan nem volt megállapítható az sem, hogy a II. rendű alperes a marasztalás teljes összegével tartozik-e helytállni. Ebből következik, hogy a végrehajtási lap kiállításának nem volt meg a jogszabály szerinti valamennyi feltétele, ezért az elsőfokú bíróság az ügy érdemét tekintve helyesen döntött a végrehajtási lap visszavonásáról. A hivatkozott ügyben a végrehajtás alapjául szolgáló határozat nem tartalmazta a végrehajtás elrendelésének a Vht. 13. § c) pontjában foglalt azon általános feltételét, hogy a teljesítési határidőt letelt. Erre tekintettel a végrehajtási lap a Vht. 13. § c) pontjában foglalt feltétel megsértésével került kiállításra, mely körülmény alapján a végrehajtási lap visszavonásának volt helye. A hivatkozott határozatból megállapítható továbbá az is, hogy a társaság tartozásaiért a közkereseti társaság tagjával, valamint a Bt. beltagjával szemben végrehajtás elrendelésére csak a társasággal szemben folytatott végrehajtás eredménytelensége esetén van lehetőség. Az 1959-es Ptk. hatálya alatt kialakult bírói gyakorlat a Ptk. hatálybalépésével jogszabályi szinten került rögzítésre. A Ptk. 3:139. § (3) bekezdésének második mondata értelmében a bíróság a tagokkal szemben hozott marasztaló ítélet végrehajtását akkor rendelheti el, ha a társasággal szemben a követelés végrehajtása eredménytelen volt. „A mögöttesség a taggal szemben meghozott marasztaló ítélet végrehajtásának elrendelésekor nyilvánulhat meg, hiszen a végrehajtás elrendelésének feltétele, hogy a végrehajtás a társasággal szemben eredménytelen legyen”.243