A bíróságok gyakran sérelmezik, hogy az ingatlanon fennálló jelzálogjogok alapján indult, munkaigényes és szigorú határidőkhöz kötött bekapcsolódási eljárások jelentős megterhelést jelentenek a bíróságoknak, holott ezek több, mint egy harmada nem jut a ténylegesen végrehajtási szakaszba. Ezzel együtt nem elhanyagolható e nemperes eljárások, illetve perek jelentős és felesleges költségvonzata sem. Ennek oka abban rejlik, hogy a Vht. 139. § (1) bekezdése alapján, a végrehajtási költségek előlegezését követően (hacsak a végrehajtást kérő az ingatlan foglalást kifejezetten nem zárta ki) a végrehajtó 3 munkanapon belül intézkedik az adós ingatlanának lefoglalása iránt. A végrehajtási jog bejegyzését követően, a Vht. 140. § (6) bekezdése alapján végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét – ha az alapügyben nem végrehajtást kérő – végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtónál. Ezzel az értesítéssel a zálogjogosult kényszerpályára kerül: ha nem akarja kielégítésének fedezetét veszélyeztetni, kénytelen bekapcsolódni a végrehajtási eljárásba. Ha azonban az adós az (alap)végrehajtási eljárásban tartozását önként rendezi vagy egyéb vagyontárgyaira vezetett végrehajtás útján megtérül, az alapeljárás befejeződik, így a zálogjogosult szubszidiárius végrehajtási eljárása is „elenyészik”. Ha az adós már a bekapcsolódást engedélyező bírósági határozat meghozatala előtt törleszti tartozását az (alap)végrehajtási eljárásban, úgy a felperes keresetétől elállhat, és így csupán a mérsékelt illeték összegét és az ügyvédi munkadíjat „bukja el”, vagy kereseti kérelmét a bíróságnak ítéletben kell elutasítania. Ebben az esetben nincs mód a Vht. 114/A. § (12) bekezdésének alkalmazására,433 így ezeket a költségeket a zálogjogosult csak egy másik perben (nemperes eljárásban) érvényesítheti.434