A Ptk. hatálybalépéséig a bírói gyakorlat álláspontja az volt, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítására akkor kerülhet sor, ha a tulajdonostárs e jogát visszaélésszerűen gyakorolja, továbbá, ha a közös tulajdon megszüntetése az adott körülmények között a másik (többi) tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sérti [1/2008. (V. 19.) PK vélemény VII. pont]. Ezt az álláspontot némileg revideálja a Ptk., amikor annak tilalmát írja elő, hogy a bíróság akkor utasíthatja el a közös tulajdon megszüntetésére irányuló igényt, ha az alkalmatlan időre esik [Ptk. 5:83. § (2) bek.]. „Az alkalmatlan idő […] csak olyan körülmény lehet, amely időlegesen áll fenn, így olyan tényezők, amelyeknek a fennállásával tartósan kell számolni, a közös tulajdon megszüntetése iránti alanyi jog gyakorlásának nem képezhetik az akadályát és a kereset elutasítására nem vezethetnek”. [Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. köt., Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 1048. o.] Első olvasatra úgy tűnik, hogy szűkebb körre korlátozza a jogalkotó a megszüntetés elutasításának lehetőségét. A jogalkotó álláspontja szerint azonban az alkalmatlan idő fogalmába beletartozhat az a helyzet is, ha a megszüntetést olyan időben kérik, amikor a közös tulajdon megszüntetése az egyes tulajdonostársak érdekeit súlyosan sérti. Nyilvánvaló az általános jogalkotói szándékból, hogy az érdekegyensúlyt a közös tulajdon megszüntetésénél is fenn kell tartani, így ha ez semmilyen körülmények között nem lehetséges, alkalmatlan az idő a közös tulajdon megszüntetésére. Ilyen körülmény lehet objektíve előálló helyzet, például a gazdasági válság miatti jelentős forgalmi értékcsökkenés. Lehet szubjektív körülmény is, az egyik (általában kiköltözésre kötelezett) fél olyan gazdasági helyzete, amely még a megváltási árral sem biztosítaná a lakhatása megoldását, míg ez a másik tulajdonos esetében nem jelent gondot. A bírói gyakorlatra vár, hogy kidolgozza, mit tart fenn az eddigi elutasítási okokból és mit nem. Az azonban egyértelmű, hogy önmagában az alkalmatlan időre való hivatkozás az elutasítás körében nem elegendő, ahhoz részletes tényállítások, érdeksérelem megjelölése és bizonyítása szükséges.