Leszkoven László

Szerződésszegés a polgári jogban

2., átdolgozott kiadás


A szabvány kötelező – a szolgáltatás mértékét meghatározó – természetéről

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény szerint a nemzeti szabványok alkalmazása alapvetően önkéntes volt (6. §), jogszabály azonban a szabványt kötelezően alkalmazandónak nyilváníthatta. 2002. január 1-jétől ugyanakkor jogszabály már nem teheti kötelezővé a szabvány alkalmazását. Ezt követően különbséget kell tenni a kötelező és az ebben az értelemben véve „nem kötelező” szabvány között. Nem vitás, hogy az előbbi esetben a kötelező szabvány – akárcsak a tartalmat meghatározó egyéb, kötelező érvényű szabály – nem enged eltérést, ha a szolgáltatás nem felel meg a jogszabályi előírásnak, hibásnak minősül. Nézetünk szerint a nem kötelező szabványok ezzel szemben – osztva az 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény megállapítását – a szerződési jog diszpozitív szabályaival esnek egy tekintet alá. Ez alapvetően azt jelenti, hogy a felek egyező akarattal ezek alkalmazásától eltérhetnek – ha a jogszabály az eltérést nem tiltja – így a tartalommeghatározás szabadsága az ehelyütt nem ismertetendő kereteken belül érvényesül. Ha tehát a felek a nem kötelező szabványról nem rendelkeznek, az a szerződés minőségi követelményeinek meghatározása során jogszabályi erővel bírva a szerződés részét képezi. Másképpen fogalmazva – akárcsak a diszpozitív polgári jogi normák esetében – az eltérést engedő, hézagpótló jogszabályi rendelkezést nem elegendő hallgatólag mellőzni, hanem egyértelműen „félre kell tenniük” a feleknek, ha és amennyiben annak alkalmazását nem kívánják. Ez a megoldás (a kifejezett rendelkezés) a Ptk. 6:63. § (5) bekezdésének ismeretében is megfontolandó. A szabály értelmében ugyanis a szerződés tartalmává válik minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek korábbi üzleti kapcsolatukban megegyeztek, és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak. A szerződés tartalmává válik továbbá minden, az adott üzletágban a hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert és rendszeresen alkalmazott szokás, kivéve, ha annak alkalmazása a felek között – korábbi kapcsolatukra is figyelemmel – indokolatlan volna. Ha tehát a felek között kialakult gyakorlat kiterjed valamely – egyébként nem kötelező szabvány – alkalmazására, úgy ez a szabvány érvényesülését eredményezi. Elegendő például, ha a felek a minőségi követelmények kapcsán kialakult vitáikban több-kevesebb rendszerességgel egy-egy szabvány előírását tekintik irányadónak, jognyilatkozataikból kiderül, hogy a szabvány előírásait követik. A Ptk. 6:63. § (5) bekezdésének rendelkezése az 1/2012. (VI. 1.) PK vélemény 1. pontjában foglaltakat tehát megerősíti. A szerződésszegés – elsősorban a hibás teljesítés – körében a szabvány kötelező erejének, alkalmazandóságának tisztázása döntő jelentőségű is lehet.465

Szerződésszegés a polgári jogban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Hungary Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 295 866 8

A 2016-ban megjelent első kiadás óta történt joggyakorlatbéli pontosítások, a 2018. január 1-jén hatályba lépett új polgári eljárásjogi kódex, a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) folytán szükségessé vált a szerződésszegés kérdésköréről szóló monográfia kiegészítése. Mivel a Pp. alapjaiban változtatott a polgári jogi igényérvényesítés keretrendszerén, ezért elengedhetetlen – szigorúan az anyagi jogi problémákhoz kapcsolódóan – az új törvény szabályainak „felvillantása”, amit a szerző – támaszkodva az eljárásjogi kommentárirodalom legjobbjaira – kiváló gyakorlati érzékkel old meg.

A szerződésszegés kérdésköre – aligha vitathatóan – a szerződési jog egyik legintenzívebb területe. A szerződés lényege, hogy a felek által célzott szolgáltatás megvalósuljon, ha ez elmarad, nyomban előáll a szerződésszegés állapota.

A könyv a szerződésszegés polgári jogi szabályai címet viseli. A szerző e monográfiában kizárólag a magyar polgári jog szabályait tekinti át a régi magyar magánjogi irodalom remekeiből (elsősorban Grosschmid Béni, Szladits Károly, Beck Salamon műveiből) vett, máig is irányadó gondolatokon elindulva, mindvégig a hatályos polgári jog talaján mozogva. Az objektív és szubjektív szerződésszegés, a visszatartási jog, az elállás, a késedelem és a hibás teljesítés, a termékszavatosság és a hibás teljesítéssel okozott kár stb. joganyaga mellett a műben szó esik a szerződést biztosító mellékkötelezettségek közül a foglaló, a jogvesztés kikötés és a kötbér valamint az egyéb kötbérfajták (pl. az objektív kárátalányok) kötelmet erősítő, támogató szerepéről, de helyet kapnak a műben érdekes, a mai irodalomban máshol kevesebb figyelemben részesülő jogintézmények és problémák is, mint pl. a kamatban rejlő funkciók, a szerződésszegés témakörének érdekérzékenysége és az érdekleengedés vagy az igényhalmazatok (non-cumul problémája vagy tapadó kár és szavatossági igények kapcsolata) kérdésköre és így tovább.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szerzodesszeges-a-polgari-jogban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave