A kárátalány kérdéskörének az utóbbi időben aktualitást ad, hogy a szerződési gyakorlatban sűrűn találkozunk olyan esetekkel, amikor a szerződő felek ránézésre kötbérszerű, azonban a felróhatóságtól függő kötbérrel ellentétben objektíven ható kártérítési (kártalanítási) átalányokat építenek be szerződésükbe. E megoldás igen elterjedt, a felek ilyen kárátalány-kikötése a Ptk. 6:59. § (1) és (2) bekezdésében rögzített szerződési szabadság elve alapján elismerésre kerül. Az objektív átalánnyal kapcsolatban a problémák jellemzően ott jelennek meg, amikor a kikötés minősítése valamilyen további jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságát vagy többletkövetkezmények előállását veti fel. Pl. felelősségkizáró kikötésnek minősül-e az objektív átalány alkalmazása, ha pl. a kötelezett magatartása szándékos szerződésszegésnek – vagy bizonyos elemeiben annak is – minősíthető, erre az esetre ugyanis a Ptk. 6:152. § rendelkezésének alkalmazása kerülhet szóba. Más irányban kell gondolkodni – de már a tartalom értelmezésének területén mozogva, vagyis a minősítés kerül elő – amikor egy jogvita során az objektív kártérítési átalány mérséklése iránti kérelmet terjeszt elő a kötelezett. Ez a kérdés nagy figyelmet és körültekintő mérlegelést igényel, mert az objektív kártérítési átalányok mintájaként a kötbér áll, el kell tehát dönteni, hogy ezek az intézmények mennyiben állnak a kötbér szabályai alatt, s mennyiben kell a kötbértulajdonságokat a kikötéstől a minősítés és értékelés során messze tartani. Ráadásul az objektív átalányok nem írhatók le azzal az egyszerű matematikai képlettel, hogy „objektív átalány = kötbér mínusz felelősség” Tapasztalat, hogy ilyen tartalmú fizetési kötelezettséget nem egyszer előre vállal a kötelezett, valószínűsítve, de előre természetesen nem tudva, hogy lesz a szerződés teljesítése során kár: bizonyos értelemben tehát a kötelezett – ahogyan Grosschmid fogalmazott – a kártérítési eszmétől előre eloldódva nyújt átalány formájában kártérítést. Lehet-e utólag – a kötbérre szabott Ptk. 6:188. § alapján – mérséklési igényt előterjeszteni, s ha a válasz igen, úgy mennyiben lesznek alkalmazhatók a kötbérre kidolgozott mérséklési szempontok. De a kérdést fordítva is fel lehet tenni. A kötbér esetében érvényesíthető a kötbér mértékét meghaladó kár és csökkenthető a túlzott mértékű kötbér. Ha az objektív átalány mérsékelhető, akkor megadandó-e ez a lehetőség – ugyanúgy, nagyon szűk esetben – az átalányt meghaladó kárigény érvényesítésére? Az utóbbi kérdésre a válasz egyértelmű nemnek tűnik, bár a felek sokszor a maximum jelleget inkább „beleértik”, mint beleszövegezik a megállapodásba.