Az eljárásban részt vevő vádlott a legtöbb esetben nem rendelkezik jogi előképzettséggel, így jogi képviseletre szorul. A jog ezen úgy segít, hogy elismeri a védő meghatalmazásához való jogot. Akinek pedig nem áll elegendő anyagi eszköz a rendelkezésére, joga van arra, hogy szükség esetén számára közköltségen a hatóság védőt jelöljön ki. Ezt a jogot az EEJK 6. Cikk 3. bekezdés c) pontja is deklarálja. Az ingyenes (köz- vagy kirendelt) védő eljárásban való részvétele azonban gyakran csak formálisan jelent védelmet. Tapasztalat, hogy például az USA-ban a közvédők szívesebben kötnek vádalkut, minthogy esküdtszéki tárgyalást kérjenek. (Margaret Etienne: The Ethics of Cause Lawyering: An Empirical Examination Criminal Defense Lawyers. The Journal of Criminal Law and Criminology, Vol 95 No. 4., 2005, 1195–1260. o.) Ez az ügy csekély és felületes munkával történő, bár egyszerű és gyors lezárását jelenti. Magyarországon is elmondhatjuk, hogy a kirendelt védők egy része ritkán foglalkozik az üggyel érdemben, tehát olyan alapos és átfogó módon, mint a meghatalmazott védők rendszerint teszik. Ez megnyilvánul például abban, hogy a fogva lévő terhelttel ritkán találkoznak vagy a bizonyítási eljárásban passzívak, kevés indítványt tesznek, vagyis az üggyel és a terhelttel szembeni érdektelenségüket fejezik ki. (Kádár András Kristóf: A Vétkesség vélelme: Sérelmes bánásmód és védői tevékenység az előzetes letartóztatásban lévő terheltek ellen folyó eljárásokban. Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2005)