A büntetőeljárásban a vádemelés lezárja a nyomozási szakaszt, s megkezdődik a bírósági eljárás, amelynek alapja a vád lesz. Bár a hatályos Be. nem tartalmazza a törvényes vád fogalmát, ismérveit, a vádirat tartalmi kellékeinek meghatározása során külön felsorolva szerepelnek az ún. törvényes elemek [Be. 422. § (1) bekezdés]. Ezt meghaladóan a vádiratnak más tartalmi követelményeknek is meg kell felelnie, azaz tartalmaznia kell mindazokat az elemeket, amelyeket a Be. 422. § (2) bekezdés felsorol. Abban, hogy a bíróság csak a vád alapján járhat el, a funkciómegosztás elve jelenik meg: a bűnüldöző funkció nem fonódhat össze az ítélkezéssel. Ennek értelmében az ügyészség, amely mint közvádló szerepel az eljárás ezen szakában, nem állapíthat meg bűnösséget és nem szabhat ki büntetést (mint láttuk, a bűnösség hiányának megállapítására, illetve az eljárás megszüntetése esetén megrovás alkalmazására a jogalkotó feljogosítja az ügyészséget is). Ugyanakkor a bíróság sem járhat el vád, mégpedig a törvényes elemekkel rendelkező vád hiányában. Amennyiben viszont a vádemelés megtörtént és az eljárás folytatásának akadálya nincs, a bíróság köteles lefolytatni az eljárást, azaz a vád tárgyává tett cselekményeket illetően döntenie kell a megvádolt személy büntetőjogi felelőssége kérdésében.