Az egyezség jóváhagyása alapján lefolytatott eljárásban a vádlott lemond arról a jogáról, hogy a váddal szemben a tárgyaláson védekezését, bizonyítékait előterjeszthesse, és a vádban foglalt történeti tényállással kapcsolatban ténybeli beismerő vallomást tesz. Ennek fejében a büntető anyagi jog az ilyen eljárás alapján kiszabott szabadságvesztés esetén a bűncselekmény büntetési tételének a Btk. Különös Részben meghatározott felső határánál lényegesen enyhébb büntetés kiszabását teszi csak lehetővé. Az egyezség jóváhagyása alapján folytatott eljárásban a vádlott bíróság előtt tett beismerő vallomása a vádlott büntetőjogi felelősségének és jogkövetkezmények megállapítását eredményezi. Mindezt a vádlott tudja, és ezek tudatában kezdeményezi az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását, állapodik meg az ügyésszel, majd mond le a tárgyalásról és tesz beismerő vallomást a bíróságon. Az egyezség megkötése nemcsak a vádlott, hanem az ügyész részére is kedvező eljárási forma, mivel a bírósági tárgyalás lényege, a bizonyítási eljárás lefolytatása gyakorlatilag a vádlott kihallgatására korlátozódik. Ezért a jól előkészített ügy gyors befejezésével jelentős munkateher-csökkenéssel járhat az ügyész és a bíróság számára. Mindezen szempontok figyelembevétele után az egyezség jóváhagyása alapján folytatott eljárásban a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és a vádirati minősítéssel egyező ítéleti minősítés, továbbá a vádirat keretei között meghatározott büntetés, illetve intézkedés nem lehet fellebbezés tárgya. Ebből az is következik, hogy a fellebbezésben új tényt állítani, új bizonyítékra hivatkozni viszonylag szűk körben lehet. A külön eljárás szabályai szerint a fellebbezéssel nem támadható részben nincs helye új bizonyíték előterjesztésének.