Egy adott országban az egészségügyi kapacitások nagysága több tényezőtől függ. Egyrészt fontos szerepet játszik, hogy milyen tradíciók alakultak ki, milyen az arány az alapellátás és a fekvőbetegellátás között. Az sem mindegy, hogy milyen az egészségfinanszírozási rendszer, mennyire ösztönzi a kórházi ellátásokat, vagy mennyire törekszik arra, hogy a betegek csak a lehető legrövidebb ideig vegyék igénybe a gyógyító infrastruktúrát. Az is számít, hogy milyen önrészfizetési feltételek érvényesülnek. Nyilván egy igen magas vizitdíjakkal vagy kórházi napidíjakkal operáló rendszer a kereslet szűkítésére hat. Mindezen tényezők mellett természetesen a lakosság korösszetételének a változása is módosíthatja a szükséges és elégséges egészségügyi infrastruktúra nagyságát. Magyarországon a fekvőbeteg ellátásban 100 ezer lakosra jut kb. egy kórház, míg az EU többi országában ennek többszörösére. A háttérben feltehetően a nagyobb ágyszámú kórházi méret áll, amely nem feltétlenül jelent minőségibb kiszolgálást. Az alapellátásban a több mint 35 ezer dolgozó orvos közül mintegy 6600 a háziorvos, a házi gyermekorvos. Legjobban ellátott a dél-dunántúli régió, a legkevésbé ellátott az észak-alföldi régió. A háziorvosok leginkább vállalkozói formában működnek.