Cicero

Az állam


A cicerói állambölcselet és a történetiség

13. A mítoszteremtést nézetünk szerint feltétlenül el kell választani a történetietlen szemléletmódtól, mivel attól szerepét tekintve különbözik. A modern alkotmányjog művelői tudományágukat igen gyakran ahistorikus módon művelik. Az evolucionista szemlélet számos alkotmányjogásznál csak alárendelt szerepet kap, még ha ez első látásra talán nem is szembetűnő. A történelem számukra igen gyakran csak az adattár szerepét játssza. A történelemből vett adatokra, eseményekre való utalás nemegyszer puszta retorikai fogássá változik sok szerzőnél. Az illusztráció szerepére szűkülő történelem ezáltal nem válhat az állambölcselet szerves részévé. Ez különben nem modern jelenség; a pszeudo-történelem felfogás nyomai már Cicerónál is kimutathatók. Ennek a nézetnek a jelei elsősorban szónoklataiban, az oratiókban találhatók meg. Ezekben ugyanis a cél a mindenáron való meggyőzés (to peithein), amely latin terminológiával élve a permoverét és a docerét egyaránt magában foglalja.54 Ehhez járul még a hallgatóság figyelme lekötésének nyilvánvaló szükségessége, amely a delectare elemmel egészíti ki a fentiek alapján kettős tartalmú to peitheint.55 A cicerói ékesszólásnak van a permovere és a docere mellett más célja is, így a delectare, erre Cicero maga is utal.56 A delectaréval van szoros kapcsolatban – amelytől azonban mégis elválasztandó57 – a peripatetikus forrásból táplálkozó suavitas és a voluptas aurium.58 A történelmi példákra történő gyakori hivatkozás azonban természetesen nem jelent koherens történelemszemléletet. A történelmi példák keresése és az azokra való hivatkozás egyszerűen az exempla trahunt közmondás adaptálása, nem pedig történelemszemlélet. Cicero antik mércével mérve is enciklopédikusnak nevezhető tájékozottságára, műveltségére jellemző, hogy írásaiban 127 görög – ám csak 29 latin – szerzőre hivatkozik.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 707 4

Cicero az a kiemelkedő római állambölcselő, akinek eszméiből a „Cicero századának” is tekinthető XVIII. században még az amerikai alkotmány megalkotói is a magukat a római köztársaság eszmei követőinek tekintő francia forradalmárokhoz hasonlóan szellemi támogatást reméltek az új társadalmi és alkotmányos rend kialakítása során. Cicero állambölcselete ugyanakkor nem csekély hatással van a konzervatív gondolkodókra is, akik a hagyományokhoz való visszatérés Cicero által megfogalmazott eszméjét hangsúlyozzák. A pozitivizmus térnyerése a XIX. században már nem kedvez a cicerói eszmevilág befogadásának. Századunkban azonban tagadhatatlanná válik, hogy Cicero a görög-római antikvitás olyan gondolkodója, aki képes volt az állam ma is nemegyszer aktuális jelentéssel rendelkező meghatározására. Cicero, szakítva az államot merev kategóriának tekintő szemlélettel, azáltal járul hozzá a modern alkotmányos államfogalom megalapozásához, hogy az államot és annak legtágabban értelmezett alkotmányát történeti, politikai, etikai, gazdasági, terminológiai és pszichológiai elemek átfogó vizsgálatával tárja fel. Cicero állambölcselete és politikai eszmevilága megismeréséhez nélkülözhetetlen a valószínűleg leghosszabb, bár teljes terjedelmében fenn nem maradt Az állam című dialógusa, amelynek rekonstruálható teljes szövege Hamza Gábor fordításában és bevezető tanulmányával most jelenik meg első ízben magyar nyelven.

Hivatkozás: https://mersz.hu/cicero-az-allam//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave