Braun Róbert

Vállalati társadalmi felelősségvállalás

A vállalatok politikája

A felelősségvállalás intézményesülése

Így tehát a kilencvenes években Nyugat-Európában a vállalati társadalmi felelősségvállalás gyakorlata fokozatosan a vállalati működés fontos, szükséges, majd kötelező területévé vált. Azzal, hogy egyre több vállalat jelentetett meg fenntarthatósági/társadalmi jelentést, egyre több vállalat érezte úgy, hogy a jelentésekben foglalt vállalati teljesítményindikátorokat menedzselni is szükséges ahhoz, hogy az intézményi legitimáció megszerezhető és fenntartható legyen. A kétezres évek első évtizede a vállalati felelősségvállalás intézményesülését és a nagyvállalati működésbe való beépülését hozta. Az intézményesülés nem csupán a vállalati szférában következett be: sorra alakultak a CSR népszerűsítését vállaló civilszervezetek, tanácsadó vállalatok, melyek az intézményesülés folyamatát segítették, önálló egyetemi tanszékek alakultak, valamint a nagy nemzetközi szervezetek horizontjára is felkerült a felelősségvállalás ügye. Megalakult a Global Compact, az ENSZ szakosított intézménye, az Európai Unió előbb a jelentések kötelező voltáról, majd „Európa mint felelősségvállalási kiválósági központ” stratégiáról adott ki kommunikációt. Az Unió 2011-ben elfogadott, majd megújított CSR stratégiájának alapján „a vállalkozások a társadalmi felelősségvállalás révén jelentősen hozzájárulhatnak az Európai Unió a fenntartható fejlődésre és a kiemelkedően versenyképes szociális piacgazdaságra vonatkozó szerződésbeli célkitűzéseinek megvalósításához. A vállalati társadalmi felelősségvállalás az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó Európa 2020 stratégia célkitűzéseit – többek között a 75%-os foglalkoztatási célt – is támogatja. Különösen fontos a felelős üzletvitel abban az esetben, ha a magánszektor szereplői nyújtanak közszolgáltatást. A vállalkozások társadalmi felelősségi körébe tartozik a jelenlegi gazdasági válság társadalmi hatásainak – mint a munkahelyek megszűnéséből adódó hatások – enyhítéséhez nyújtott segítség. A vállalati társadalmi felelősségvállalás olyan értékrendszert képvisel, amelyre egy összetartóbb társadalmat lehet építeni, illetve a fenntartható gazdasági rendszer felé mutató átmenetet alapozni.” (European Commission, 2011) Mindezt megerősítik azok a mérőszámok és mutatók, amelyek az EU stratégiájának indikátoraiul szolgáltak. A stratégia megállapítja, hogy „1990 és 2011 között 600-zal bővült az ENSZ Globális Megállapodásában foglalt tíz vállalati felelősségvállalási elvhez csatlakozó vállalatok száma; a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) bejegyzett szervezetek száma 2006 és 2011 között 3300-ról 4600 fölé emelkedett; 2006 és 2011 között 79-ről 140-re emelkedett a világméretű vagy európai munkavállalói szervezetekkel – többek között a munkaügyi előírásokról szóló, transznacionális vállalati megállapodást kötő uniós vállalkozások száma; a vállalkozások számára kialakított, a szállítói láncukon belüli munkakörülmények javítását célzó vállalkozásorientált európai kezdeményezés, a Business Social Compliance Initiative tagjainak száma 2007 és 2011 között 69-ről 700-ra duzzadt; 2006 és 2011 között 270-ről 850-re nőtt a globális jelentési kezdeményezés iránymutatásainak megfelelően fenntarthatósági jelentéseket közlő európai vállalkozások száma.” (European Commission, 2011) Más európai szervezetek, így az Európai Parlament is megfogalmazta, hogy mit vár az Európai Bizottságtól annak érdekében, hogy a CSR bevett vállalati gyakorlattá váljék, nem csupán a nagyvállalati körben, hanem a gazdaság egészében. A Parlament állásfoglalása egyebek mellett „hangsúlyozza, hogy a vállalati felelősségvállalás nem válhat pusztán marketingeszközzé, de hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás teljes kiaknázásának egyetlen módja azt beilleszteni a vállalat általános üzleti stratégiájába, és ennek megfelelően kialakítani, valamint a mindennapi tevékenységek és a pénzügyi stratégia révén megvalósítani; üdvözölné a jó vállalati felelősségvállalás és a jó vállalatirányítás összekapcsolását; úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kellene a vállalatokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó stratégiájukat vezetőségi szinten egyeztessék; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy olyan vállalati gazdálkodási kódexeket vezessenek be, amelyek a vállalaton belül mindenkire kiterjedő felelősséget tükrözik, és amelyek szoros kapcsolatot hoznak létre a vállalat környezeti, társadalmi és emberi jogi teljesítménye, valamint pénzügyi eredményei között” (European Parliament, 2013). A kétezres évek első évtizedének végére a fejlett nyugati országokban a felelősségvállalás ügye elfogadott és bevett üzleti gyakorlattá vált.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 762 3

Marketing Gazdaság

Felnőtt döntéshozóknak ajánlom ezt a könyvet. A friss és egyre inkább teret nyerő jelenségek rendszerbe rendezése igazi szakmai kihívás. A gondolkodásra késztető könyvek jók. Az is, ha a gondolatokért az olvasónak is meg kell küzdenie. A gazdaságilag is indokolható, jó ügyekért tett tevékenységek új dimenzióba helyezik a cégek-emberek-társadalom kapcsolatot. A társadalmilag fontos ügyekért való tevékenykedést inspirálhatják a könyvben felvetett paradigmaváltás megvalósult kifejeződésének példái. Ma már nem a társadalom óhaja, hanem a piacképesség feltétele, hogy a vállalatok tettekkel fejezzék ki a társadalom iránti felelősségüket. Ehhez mindenkinek tanulni kell.

Törőcsik Mária, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem

Azt, hogy a vállalatok különbözőképpen vonják be az „érintetteket" működésükbe, eddig is tudtuk. Azt, hogy a bankok is egyfajta vállalatok - ezt is tudtuk. Azt, hogy az érintettek bevonása hol sikeres, hol kevésbé sikeres, de a vállalati működés lényegileg csak akkor eredményes, ha az érintettek bevonása megtörténik - ezt is sejtettük. Akkor minek végigolvasni egy több száz oldalas könyvet? Nos, például azért, hogy túllépjünk azon a közhelyen, hogy az „érintettek" a fogyasztók, a partnerek, a munkavállalók és a tulajdonosok. Hogy megértsük, hogy az érintettek „nem pusztán személyek, hanem emberek, érintettek csoportjai, szervezetek, más vállalatok, vállalatok és szervezetek csoportjai, néha teljes országok". Ebből következik, hogy a felelős vállalati működés nem más, mint számos lépés az érintetti demokrácia elérése érdekében. Azért is el kell olvasnunk a könyvet, hogy a felelős vállalati működésről gondolkodva ne rekedjünk meg az általános közhelyeknél. Gyakorló vállalatvezetőknek, igazgatósági tagoknak egyaránt jól kezelhető kézikönyv, amiben akár egy-egy igazgatósági döntés előtt is találunk a döntést segítő útravalót. Valójában arról az örök emberi dilemmáról szól a könyv, hogy miért érdemesebb „Jónak", mint „Rossznak" lenni. Persze mindez csak olyan társadalmi-piaci közegben működik, ahol a törvények hozói is úgy gondolják, hogy a játékszabályok az egyenlő játéktér érdekében alakulnak, és arra valók, hogy mindenki betartsa őket.

Király Júlia, igazgatósági tag, KBC Bank Group, Brüsszel

Hivatkozás: https://mersz.hu/braun-vallalati-tarsadalmi-felelossegvallalas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero