Az elmúlt tíz évben több száz tanulmány foglalkozott a felelős, illetve a hagyományos alapok teljesítményének összehasonlításával. Számos metaelemzés született az összehasonlító kutatások elemzése során. Az összehasonlítási módszertanok is számos eszközt használnak, ugyanakkor a teljesítménymérési eredmények összehasonlítása kapcsán a kutatások, összehasonlítások nem igazolják, hogy a felelős befektetési alapok teljesítménye jobb lenne a hagyományos alapokénál, ahogyan az ellenkezőre sincsen minden kétséget kizáró, meggyőző adat vagy kutatás. Összességében a kutatások Milton Friedman bon mot-ját erősítik, mely szerint „Ha az emberek így akarnak befektetni, az az ő dolguk. Összességében az ilyen befektetések sem nem károsak, sem nem előnyösek.” (Laufer, 2003) A kutatások összességében azt a tendenciát mutatják, hogy a felelős alapok rövid távon valamivel rosszabbul, hosszabb távon és összességében valamivel jobban teljesítenek, mint a hagyományos befektetési portfóliók. A kutatók három különböző szcenáriót különböztetnek meg, és ehhez három különböző magyarázatot fűznek. Az első szcenárió szerint a felelős alapok teljesítménye megegyezik a hagyományos alapok teljesítményével. Ennek magyarázatául az szolgál, hogy a befektetők befektetéseik értékesítéséhez mindig találnak elegendő hagyományos befektetőt, így a piac nem fizet prémiumot az ilyen befektetésekért, míg azt a kutatások nem igazolják, hogy a felelős vállalatok pénzügyi teljesítménye önmagában jobb volna, mint a nem felelősen működő vállalatoké. Miközben több tanulmány mutat pozitív vállalati szintű összehasonlítást a felelős indexek valamivel magasabb teljesítménye (Dow Jones Sustainability Index, FTSE4Good) és a hagyományos tőzsdeindexek (S&P 500, NYSE) teljesítménye között, e teljesítménytöbblet ok-okozati viszonyai nem egyértelműek. Az érintettjeiket tudatosan menedzselő, a társadalmi, környezeti, etikai szempontokat érvényesítő vállalatok általában jól menedzselt szervezetek, így nem világos, hogy jobb teljesítményüket a tudatosabb, stratégiaibb és tervezettebb irányítás vagy a felelős működés adja. A második szcenárió szerint az SRI-alapok teljesítménye alacsonyabb a hagyományos alapokénál, melynek oka a kutatók szerint a magasabb működési költségek (szűrés, alaposabb kiválasztás és ellenőrzés), valamint a szűkebb allokációs lehetőségek, kisebb piac, mely negatívan befolyásolhatja a portfólió értékét. Ráadásul a hagyományos portfóliók tulajdonosai összeállíthatják pontosan ugyanazt a portfóliót, amit az SRI-alapok összeállítanak, ám ugyanez fordítva nem lehetséges, ez pedig piaci előnyt jelent a hagyományos alapok számára. A harmadik szcenárió szerint az SRI-alapok szárnyalják túl a hagyományos alapokat, melynek magyarázatául az szolgálhat, hogy a környezeti károkozással, társadalmi normaszegéssel, etikai botrányokkal kapcsolatos piaci hírek időről időre aránytalanul csökkenthetik a hagyományos portfóliók értékét, ezzel versenyelőnyhöz juttatva az SRI-portfóliókat. Hasonlóképpen, az SRI-alapok befektetési célpontjaikat alaposabb vizsgálatnak, átvilágításnak vetik alá, melyek érinthetik a vállalat pénzügyi teljesítményének és jövőképességének alaposabb vizsgálatát is – ez is hozzájárulhat az SRI-alapok egyes kutatásokban megjelenő, a hagyományos alapokét meghaladó értéknövekedéséhez (Wallis–Klein, 2014).