Blahó András, Prandler Árpád (szerk.)

Nemzetközi szervezetek és intézmények


Az önvédelem

Az ENSZ Alapokmányának 51. cikke kimondja, hogy az ENSZ „valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát” lehet gyakorolni addig, amíg a Biztonsági Tanács meg nem tette a megfelelő intézkedéseket. A viszonylag egyszerűnek tűnő szabály esetében is komoly kérdőjelek merülnek fel. A nemzetközi szokásjog elfogadja, hogy nem kell a fegyveres támadást megvárni, és csak utána gyakorolni az önvédelem jogát, hanem, ha a támadás azonnal bekövetkező (imminent), akkor már jogosan lehet nyúlni az önvédelem eszközeihez. Miként definiálható azonban az azonnal bekövetkező támadás? A különböző érdekekből fakadóan e kritérium meglétének megítélése nem feltétlenül konszenzus tárgya, s így az önvédelem gyakorlása más államok részéről kétségbe is vonható. Az ENSZ-főtitkár által felállított, a fenyegetésekkel, kihívásokkal és változásokkal foglalkozó, már említett bizottság ugyancsak foglalkozott e kérdéssel, s nem fogadta el az egyoldalú „megelőző” fellépés (unilateral preventive action) jogszerűségét. Ugyanakkor elfogadta annak jogszerűségét, hogy „elhárító” fellépésre kerüljön sor egy azonnal bekövetkező vagy közeli fenyegetés esetén (to act pre-emptively against an imminent or proximate threat). Megítélésünk szerint e kusza terminológiai helyzetben nem csodálkozhatunk azon, ha a bizottság szerint az ENSZ Alapokmányának 51. cikkét nem kell átfogalmazni vagy az eddigitől eltérő módon értelmezni. Ebből viszont az következik, hogy az e fontos cikkel kapcsolatos különféle, gyakran eltérő interpretációk és államok közötti nézeteltérések a jövőben is előfordulhatnak. A válaszadás elsődlegesen a Biztonsági Tanács feladata volna, de tudjuk, hogy számos esetben nem számíthatunk világos és egyértelmű válaszra.

Nemzetközi szervezetek és intézmények

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 782 1

A könyv negyedik kiadásának az a célja, hogy globalizált világunk főszereplőinek, a nemzetközi szervezeteknek hű tükörképét adja. Szándékunk az volt, hogy e kötet nemcsak tankönyv, hanem kézikönyv is legyen. Ezért a szerzők átfogó módon, megfelelően dokumentálva, de a gyakorlati szempontokat is figyelembe véve mutatják be a nemzetközi szervezetek egyre növekvő szerepét a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Különös figyelmet szentelnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az ENSZ szakosított intézményeinek, az Európai Uniónak, de részletes elemzést adnak más regionális, illetve fórum jellegű nemzetközi intézményekről is. Az elemzések figyelembe vették a nemzetközi politikában történt lényeges eseményeket is.

A világra való kitekintés mellett a közvetlen és közvetett, valamint sajátos nemzeti érdekeinkre való tekintettel, a könyv részletesen foglalkozik a hazánk szempontjából kiemelkedően fontos nemzetközi szervezetekkel: a már említett ENSZ és Európai Unió mellett az Észak-atlanti Szövetség Szervezetével, az Európa Tanáccsal, az EBESZ-szel, de a szűkebb földrajzi régiónkban kialakult együttműködési fórumokkal is. Reméljük, hogy a könyv kedvező fogadtatásra talál a „címzettek”, így az egyetemi és főiskolai hallgatók, az egyetemi oktatók, a nemzetközi kapcsolatokban és a külgazdaságban tevékenykedő szakemberek, diplomaták, valamint a média képviselői körében is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/blaho-prandler-nemzetkozi-szervezetek-es-intezmenyek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave