Blahó András, Prandler Árpád (szerk.)

Nemzetközi szervezetek és intézmények


A leszerelés

Az I. világháború tapasztalataiból kiindulva a Nemzetek Szövetsége csökkenteni kívánta a fegyverkezést, a katonai szembenállást. Ezért a 8. cikkben „a Szervezet tagjai elismerik, hogy a béke fenntartása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének csökkentését addig a legalacsonyabb fokig, amely az állam biztonságával és a nemzetközi kötelezettségeknek közös eljárás útján megvalósítandó kikényszerítésével még összeegyeztethető”. Az általános, inkább erkölcsi kötelezettségen túl a Szövetség Tanácsának lett volna a feladata a fegyverzet csökkentésének tervét elkészíteni, „minden egyes állam földrajzi fekvésének és különös körülményeinek figyelembevételével.” A különös körülményekre való utalás francia javaslatra került be az Egyezségokmányba. Ahogy a francia küldöttség vezetője, Léon Bourgeois kijelentette: „Franciaország, Belgium, Szerbia, Lengyelország és Csehszlovákia különös veszélyeknek vannak kitéve és épp ezért kell, hogy azon joggal bírjanak, hogy nagyobb fegyverkezést tartsanak fenn”. Tudjuk, hogy a hosszas előkészületek után 1932-ben megkezdődő genfi leszerelési tárgyalások18 nem vezettek eredményre, elsősorban azért, mivel a két leggyorsabban felfegyverkező ország, Németország és Olaszország rövid idő elteltével nem vett részt a leszerelési konferencia munkájában, és később kiléptek a Nemzetek Szövetségéből is. Mindenesetre az a tény, hogy a Nemzetek Szövetsége a nemzetközi együttműködés előterébe állította a leszerelés kérdését, elvileg fontos precedensként szolgált a II. világháború után, bár a gyakorlatban ezúttal sem sikerült a leszerelés terén előrelépni, a hidegháború körülményei között.

Nemzetközi szervezetek és intézmények

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 782 1

A könyv negyedik kiadásának az a célja, hogy globalizált világunk főszereplőinek, a nemzetközi szervezeteknek hű tükörképét adja. Szándékunk az volt, hogy e kötet nemcsak tankönyv, hanem kézikönyv is legyen. Ezért a szerzők átfogó módon, megfelelően dokumentálva, de a gyakorlati szempontokat is figyelembe véve mutatják be a nemzetközi szervezetek egyre növekvő szerepét a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Különös figyelmet szentelnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az ENSZ szakosított intézményeinek, az Európai Uniónak, de részletes elemzést adnak más regionális, illetve fórum jellegű nemzetközi intézményekről is. Az elemzések figyelembe vették a nemzetközi politikában történt lényeges eseményeket is.

A világra való kitekintés mellett a közvetlen és közvetett, valamint sajátos nemzeti érdekeinkre való tekintettel, a könyv részletesen foglalkozik a hazánk szempontjából kiemelkedően fontos nemzetközi szervezetekkel: a már említett ENSZ és Európai Unió mellett az Észak-atlanti Szövetség Szervezetével, az Európa Tanáccsal, az EBESZ-szel, de a szűkebb földrajzi régiónkban kialakult együttműködési fórumokkal is. Reméljük, hogy a könyv kedvező fogadtatásra talál a „címzettek”, így az egyetemi és főiskolai hallgatók, az egyetemi oktatók, a nemzetközi kapcsolatokban és a külgazdaságban tevékenykedő szakemberek, diplomaták, valamint a média képviselői körében is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/blaho-prandler-nemzetkozi-szervezetek-es-intezmenyek//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave