Enyedi György

Városi világ


A város urbanisztikai arculata

A városok demográfiai arculatából következik, hogy kis területen sok ember él s dolgozik; következésképpen a város beépítésének valamilyen szabályokat, terveket kell követni. Biztosítani kell legalábbis a városon belüli közlekedést, a lakóterületek megfelelő elhelyezését, a fontos közterületek – pl. piacok, közintézmények – jó elérhetőségét stb. A 19. századig az építészek csak a jelentős épületeket tervezték: palotákat, katedrálisokat, a hatalmat is szimbolizáló középületeket. A többi építményt, az egyszerű lakóházakat, kőművesek emelték. Az iparosítás korában a város robbanása, a tömeges városba vándorlás nyomán megnőtt lakásigény, a soklakásos, többemeletes házak építésének kényszere, nagyméretű ipartelepek, új gazdasági szolgáltató intézmények – bankoktól a raktárházakig – létesítési igénye, a városokon belüli tömeges szállítási feladatok megjelenése mind megkívánta az építészeti tervezést. Az ipari, majd a mai, posztindusztriális város épületeinek arcát az építészek formálják. Az építés nem követheti szabadon a piaci mechanizmusokat: a kaotikusan épített város nem képes működni. A várostér különböző használatú s beépítési tereit az urbanista illeszti össze, optimálishoz közelítő működésre törekedve, a városi társadalom meghatározó érdekcsoportjainak érdekeit is figyelembe véve. Leegyszerűsítve: az építész épületet tervez, az urbanista várost: vagyis a beépített városi tér használatának ésszerűnek tartott rendjét. A modern nagyváros működtetése még az erősen neoliberális gazdasági felfogású városokban is megkívánja a nem piaci szabályozásokat, például a támogatott tömegközlekedés fenntartását.

Városi világ

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 798 2

„Amit Enyedi nem tud a városról, azt nem érdemes tudni”. Gondolhatják: baráti elfogultság, szakmai tisztelet mondatja velem. De aki e könyvet elolvassa, talán elfogadja kijelentésemet. Nemcsak kritikai áttekintést kapunk a városkutatás szakirodalmáról, a szakirodalomban használt alapfogalmakról, a városok típusairól, hanem betekinthetünk a várost mint települést alakító tényezők egymásra hatásába. Működésében láthatjuk a várost mint lakhelyet, mint emberi közösség életkeretét, mint a térséget szervező települést. Elgondolkodhat az olvasó Enyedi szellemi vezetésével a nemzetállam és városok gazdasági-politikai, kulturális szerepéről, a városias életmód, épített és természeti környezet viszonyáról a történelemben, és a könyv végén a szerző kérdéseire maga keresheti a választ: milyen is lesz a jövő városa? Ahogy a szerző mondja: „meglátja, aki megéri”. Mert a szerző - tudottan nagybetegen, mondja is - utolsó könyvének szánta ezt az összefoglalót. Nem hattyúdalnak, mert mint mondja „a hattyúnak szerfölött ronda a hangja, s talán kötetemre ez nem érvényes”. Ez Enyedi. Bölcs ember, csodálatos szellemi és érzelmi erővel és immáron egy remekbe szabott életmű-összefoglalóval. Megérdemelte a szerencsét a sorstól. Köszönjük, mi, olvasók, kollégák, barátok.

Glatz Ferenc akadémikus,

az MTA volt elnöke

Enyedi György összegzett. Összegezte mindazt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet a városokról, azok fejlődéséről hosszú és gazdag tudományos munkássága során felhalmozott. Briliáns summázat ez a könyv, hiszen nemcsak egy életmű áll mögötte, hanem minden olyan új ismeret, amely a világ városföldrajzában és regionális tudományában napjainkban elérhető és érdemlegesen feldolgozható, vagy mondjuk úgy: maradandó. Ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek az emberi élettér legizgalmasabb formája, a város iránt, s azoknak, akik elmélyülni kívánnak a hazai társadalomtudomány egyik nagy egyéniségének élvezetesen előadott bölcs gondolataiban.

Rechnitzer János,

a Széchenyi István Egyetem professzora,

a Magyar Regionális Tudományi Társaság elnöke

Hivatkozás: https://mersz.hu/enyedi-varosi-vilag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave