Oroszország a XXI. században egyrészt a Szovjetunió, másrészt pedig történelmi távlatban a cári Oroszország, a történelmi Orosz Birodalom utódállama. Még nem telt el két évtized a Szovjetunió szétesése óta, s még nem alakulhatott ki az új Oroszország stabil etnikai, politikai és gazdasági arculata. Az új identitást kereső vitákban több irányzat kristályosodott ki. A közös nevezőt az ország méretei jelentik. Oroszország a Szovjetunió lakosságának felét, területének kb. 70%-át, és ipari kapacitásának 60%-át örökölte meg. Az ún. cárista geopolitikai iskola, amelyik a jelenlegi Orosz Föderációt a cári Oroszországgal hasonlítja össze, elsősorban az ország területének nagyságát emeli ki legfőbb geopolitikai jellemzőként, s a hatalmas ország eurázsiai jellegét hangsúlyozza. Akik a Szovjetunió utódállamaként kezelik az országot, elsősorban globális jelentőségét emelik ki: a globális szuperhatalmi jelleg kontinuitására fektetik a hangsúlyt. Egy harmadik irányzat arra keresi a választ, hogy vajon képesek lesznek-e az utódállamok önálló képződményként fennmaradni, vagy pedig a térségben a globális feltételek és a belső érdekstruktúrák hatására elkerülhetetlenül kialakul majd valamilyen új típusú integrálódás, sajátos eurázsiai regionalista képződményként. A minőségi változásokra hangsúlyt fektetők elsősorban azt emelik ki, hogy az orosz, illetve a szovjet birodalom szétesése a nemzeti önrendelkezésért küzdő erők győzelmének eredménye volt, nem pedig vagy nem elsősorban a kommunista rendszer bukásának következménye. Ebből a szempontból azt is nyitott kérdésnek tekintik, hogy képes lesz-e az Orosz Föderáció fenntartani jelenlegi szerkezetét, kezelni azokat a törekvéseket, amelyek további területek kiválását eredményezhetik egy olyan államban, amelyben továbbra is erősödhetnek az etnikai és vallási ellentétek.