Ebben a szakaszban a defláció – melyet a „forgalomban”358 lévő pénz mennyiségének bármekkora mértékű csökkenéseként definiálhatunk – három különböző típusát fogjuk vizsgálni. A defláció a pénzkínálat csökkenéséből vagy a pénz iránti kereslet növekedéséből áll, és egyéb feltételek egyezése esetén hajlamos a pénzegység vásárlóerejének megnövekedését – más szóval az „általános árszint” hanyatlását – előidézni. Mindazonáltal fontos, hogy kerüljük a defláció és az általa okozott legjellegzetesebb hatás, az általános árszint esésének összekeverését, hiszen bizonyos esetekben az árucikkek és szolgáltatások ára a defláció hiányában csökken. Amint azt már láthattuk, mindez része egy olyan gazdaság egészséges növekedési folyamatának, melynek termelékenysége az új technológiák bevonásának és a tőkefelhalmozódásnak köszönhetően javul – utóbbi a vállalkozói szellemből és a gazdasági szereplők önkéntes megtakarításainak természetes növekedéséből fakad. E folyamat – melyet már a korábbi fejezetekben is tanulmányoztunk – a forgalomban lévő pénz mennyiségének bármilyen mértékű csökkenése nélkül váltja ki a – csak alacsonyabb áron eladható – fogyasztási cikkek és szolgáltatások termelésének széles körű növekedését. A folyamat így a bérek és az eredeti termelőeszközök jövedelmének valós emelkedését eredményezi, mivel – bár a dolgozók és a többi eredeti tényező tulajdonosának jövedelme nominális értelemben meglehetősen változatlan szinten maradhat – a dolgozók által beszerzett fogyasztási cikkek és szolgáltatások ára ugyanakkor jelentős mértékben leesik. Ebben az esetben az általános árszint hanyatlása nem monetáris eredetű, hanem valós,359 a gazdaság termelékenységének általános növekedéséből származik. Ebből következik, hogy ez a jelenség a defláció általunk meghatározott definíciójával egyáltalán nem függ össze, és mindössze a gazdasági fejlődés teljesen egészséges és természetes folyamatának jele.