A fenti szempontok ellenére el kell ismerünk, hogy mostanában a „pénzügyi piacok” feltehetően jótékony hatású „deregulációjának” ürügyén az életbiztosítás intézménye és a bankszektor közötti jól elkülöníthető határok sok nyugati országban gyakran elmosódtak. Ez tette lehetővé számos feltételezett „életbiztosítási” művelet felbukkanását, melyek a szektor hagyományos alapelveinek követése helyett valódi látra szóló letéti szerződések palástolására lettek megtervezve, mely szerződések magukban foglalják a „biztosítási díjként” letétbe helyezett pénzösszegek és a megfelelő kamatnak a kötvénytulajdonos számára történő azonnali és teljes hozzáférhetősége garantálására irányuló kísérletet.540 E romlás, melyet a 3. fejezetben már érintőlegesen említettünk, a biztosítási szektor egészére nagyon negatív hatást fejtett és fejt ki, és egyes életbiztosítási társaságok számára a hagyományos jogi alapelvek megsértése mellett lehetővé tette a letétek értékesítését, ezáltal különböző mértékben a bankokhoz hasonló viselkedést is (vagyis kölcsönadhatták a náluk tulajdonképpen látra szóló letétként elhelyezett pénzt). Ebből kifolyólag az életbiztosítási társaságok elkezdtek részt vállalni a hitelexpanzió termelési struktúrát károsító, valamint gazdasági ciklusokat és recessziókat okozó banki folyamatában. E vállalatok továbbá súlyos kárt okoztak magának a biztosítási iparágnak is, ami egyre növekvő állami és központi bank általi beavatkozás tárgya volt, és a múltban élvezett kincstári (az intézmény által széles társadalmi rétegekben elősegített hosszú távú megtakarítás alkalmával létrehozott tekintélyes haszon fényében igazolt) fölényeiből is sokat elveszített.541 Mindenesetre a jelen könyvben elvégzett teoretikai elemzést arra szánjuk, hogy az életbiztosítóknak visszaadja az abba a hagyományos intézménybe vetett önbizalmukat és hitüket, melynek a részét képezik, illetve hogy ösztönözze az életbiztosítás és az attól távol álló „bankszakma” közötti világos, nyilvánvaló elkülönülést. Mint tudjuk, ebből az „üzleti tevékenységből” nem csupán a szükséges jogi alap hiányzik, de a társadalomra nézve igen káros hatásokat is előidéz. Az életbiztosítás intézménye ezzel szemben egy különlegesen szilárd jogi, technikai-biztosítási statisztikai és pénzügyi alapon nyugszik. Amikor az életbiztosítási társaságok hűek a szektor hagyományos alapelveihez, nem csupán annyi történik, hogy nem gátolják a békés gazdasági növekedést; a hosszú távú megtakarítás és befektetés elősegítése szempontjából valójában alapvető fontosságúak és rendkívüli módon jó hatásúak – ebből pedig az következik, hogy a társadalom fenntartható gazdasági fejlődéséhez is ugyanilyen fontosak.