A befektetési alapok, a holding- és befektetési társaságok, lízing- és pénzügyi társaságok stb. olyan valódi pénzügyi közvetítők, melyek a bankok által jelenleg élvezett kiváltságok eltörlésének esetén jóval fejlettebbé válhatnának, Ezeknek az intézményeknek mindegyike a megtakarítóktól jut jelenbeli árucikkekhez, és közvetítői minőségükben e cikkeket a végső kölcsönvevőkhöz juttatják el. Noha ezeknek az intézményeknek egyike sincsen birtokában annak a képességnek, mint az életbiztosítás, hogy egy váratlan esemény (halál, rokkantság vagy életben maradás) bekövetkeztekor már az első pillanattól tekintélyes jövedelmet legyen képes garantálni, világos, hogy amennyiben a bankok számára kötelező lenne egy százszázalékos tartalékráta fenntartása, és ezáltal elveszítenék azt a képességüket, hogy a semmiből hozzák létre a letéteket és nyújtsanak kölcsönöket, ezek az előbbi intézmények még a mostaninál is kiemelkedőbbé válnának. Különösen a befektetési alapokra hárulna fontos szerep abban az értelemben, hogy a gazdasági szereplők rajtuk keresztül fektetnék be egyenlegtöbbletüket, és szintén rajtuk keresztül juthatnának azonnali likviditáshoz részvényeik (igaz ugyan, hogy másodlagos piaci árakon, soha nem nominális értéküknek megfelelő) eladásával. Ugyanez vonatkozik a holdingtársaságokra és más pénzügyi és befektetési intézményekre, melyek számos alkalommal az életbiztosítást ért nagyon hasonló korrumpálódási és támadási folyamaton mentek keresztül, mely folyamat a megfelelő „befektetők” részére pénzük azonnali hozzáférhetőségének (vagyis „megtakarításaik” tetszőleges időpontban, nominális értéken történő felvétele lehetőségének) „garantálására” szolgáló különböző képletek megtervezéséből álló „innovációs” folyamat. Például ahogy azt a 3. fejezetben a különböző pénzügyi műveletekkel kapcsolatban láttuk, az előre meghatározott visszavásárlási árakról szóló záradékok a félrevezető, a banküggyel egyáltalán össze nem függő más intézményekben a „látra szóló letéti” szerződések palástolására használatos jogi eszközök közé tartoznak.542 Ezen eljárások elterjedésével gazdasági szempontból nézve a szóban forgó szerződések és intézmények elkezdték ugyanazokat a káros hatásokat produkálni, mint a részleges tartalékkal működő bankrendszer. Ennélfogva amint azt a következő fejezetekben is látni fogjuk, a bankrendszer reformjára irányuló bármely javaslatnak tartalmaznia kell egy tervet azon különböző félrevezető jogi eljárások azonosítására, melyek az igazi, részleges tartalékkal működő, látra szóló letéti szerződések elfedésére felhasználhatók. Az ilyen eljárások lerövidítendők, mivel ellenkeznek az általános jogi alapelvekkel és súlyosan bomlasztják a gazdasági összhang harmonikus folyamatát is.