A 12. század vége és a 13. század kezdete körül Firenze az épp kibontakozóban lévő banki iparág helyszínévé vált, a 14. századra ez a szektor már nagy jelentőségre tett szert. A legfontosabb bankok a következő családok birtokában voltak: az Acciaiuoli, a Bonaccorsi, a Cocchi, az Antellesi, a Corsini, az Uzzano, a Perendoli, a Peruzzis, és a Bardi család. Bizonyítékok támasztják alá, hogy a bankárok már a 14. század kezdetétől csalárd módon használták fel a látra szóló letétösszegek egy részét, nagy mennyiségű, a semmiből létrehozott expanziós hiteleket teremtve.75 Így nem meglepő, hogy a pénzkínálat növekedése (hitelexpanzió formájában) mesterséges gazdasági fellendüléshez vezetett, melyet súlyos és elkerülhetetlen recesszió követett. Ezt a recessziót nemcsak a Neapolitan hercegek masszív pénzkövetelései, hanem Anglia kölcsön-visszafizetési problémái és a firenzei állami kötvények jelentős árcsökkenése együttesen idézték elő. Firenzében az államadósságot új, a firenzei bankok által a semmiből teremtett, spekulatív kölcsönökből fedezték, ezenkívül általános bizalmi válság volt jellemző, ami a fent említett bankok bukását okozta 1341 és 1346 között. Ahogyan az várható volt, ezek a bankcsődök veszteséget jelentettek a letéteseknek, akik hosszú idő elteltével is legfeljebb csak pénzük felét, harmadát vagy ötödét kapták vissza.76 Szerencsére Villani feljegyezte az időszak jellemző gazdasági és pénzügyi történéseit, mely krónikát Carlo M. Cipolla „támasztott fel”. Villani írásai alapján a recessziót borzasztó deflációs hitelpolitika követte – melyre találóan „hitelszűke” vagy mancamento della credenza néven hivatkoztak –, ami tovább rontotta a gazdasági körülményeket és az ipar, a műhelyek és különböző üzletek bukásának sorozatához vezetett. Cipolla mélyrehatóan tanulmányozta ezt a gazdasági recessziós időszakot, és így írja le a gazdasági fellendüléstől a válságig és recesszióig vezető utat: „A ’Napot dicsőítő himnusz’ kora leáldozott, és utat adott a Danse macabre számára.”77 Valójában Cipolla szerint a recesszió addig tartott – köszönhetően a pestisjárvány pusztító következményeinek, ami radikálisan lecsökkentette a népesség számát –, amíg a pénzkészlet és az egy főre jutó hitelek elérték a válság előtti szintet, és megteremtették a következő visszarendeződés alapjait.78