Annak fényében, hogy a hitelexpanziót most egyelőre egyszerűsített formában kell megfogalmaznunk, fontos tennünk néhány kiegészítő következtetést és megjegyzést. Az expanziós folyamat, amit jelenleg vizsgálunk, abból ered, hogy az eredeti banknál letétbe helyezett pénzállomány mértéke megnő. Nálunk d fejezi ki az 1 000 000 pénzegységnyi eredeti betétet, A Banknál. Emellett – mind banktörténetileg mind pedig aktuálisan – megfigyelhető, hogy a hitelexpanzió összes részfolyamatát az a tény jellemezte, hogy a bankrendszer keresztmetszetén „új pénz” jelenik meg, ami nem egy bankban, hanem több bankon keresztül keletkezik. Ahogyan azt már Richard G. Lipsey felfedezte,222 az olyan hitelexpanzió, amit mi tanulmányoztunk (azaz ex nihilo pénzteremtés megfelelő banki betétfedezet megalkotásával), újra és újra visszatér majd a banki körforgásba, amint bármely banknál 1 000 000 pénzegység kerül letétbe. Ezért a széles körű expanziós folyamat a gyakorlat során anyagában és minőségében sokkal összetettebbé válik, mivel a jelenség egyidejűleg több banknál is elkezdődhet. Példánkban, ahol 10%-os tartalékrátával dolgoztunk, 9 000 000 pénzegység értékben keletkeztek kölcsönök – ez a mennyiség kilencszer nagyobb, mint az eredeti betét összege, és ennek eredményeképpen az összes pénzkínálatnak a tízszeresére nőtt. A fő konklúzió, amit itt le kell vonnunk nem más, mint hogy ha az összes banknál szimultán banki expanzió adódik (azaz új betéteket kapnak), akkor képesek lesznek kölcsöneiket anélkül kiterjeszteni, hogy pénztartalékaikat megcsapolnák. Ennek oka az, hogy kihelyeznek kölcsönöket, ami a pénz lehívását is jelenthetné, ugyanakkor egyidejűleg megkapják a más bankok által kölcsönbe adott pénzeszközök egy részéből származó alternatív betéteket. Így gyakorlatilag egyik bank tartalékaiban sem fog bekövetkezni jelentős apadás, sőt emiatt az összes bank – érintetlen tartalékállomány mellett – tud majd kölcsönöket teremteni és kockázatmentesen betéteket képezni. Ez az elméleti érvelés sok szerzőt – köztük Murray N. Rothbardot223 – arra késztetett, hogy tanulmányt írjon a bankrendszerben végbemenő hitelexpanzió azon vonatkozásáról, hogy egy elszigetelt bank miért nem veszít tartalékállományából, amikor kölcsönt helyez ki. A fenti okfejtésnek megfefelelően az elszigetelt bank érintetlenül tartja fenn tartalékállományát és közben a tartalékráta inverzében megállapított pénzmennyiség sokszorosát törekszik kihitelezni. Az érvelés magában foglalja a banki szorzó magyarázatát is, még egy izolált bank esetében is, mégpedig abban a tekintetben, hogy a bankok el szeretnék kerülni a tartalékcsökkenést a kölcsönadás során – nem akarnak 100 000-et tartani és 900 000-et kölcsönadni. Ehelyett sokkal kényelmesebb a bank számára, ha tartalékrátáját úgy tartja fenn, hogy egy sokkal nagyobb mennyiségű kölcsön kihelyezésével, de az eredeti pénztartalékok érintetlenül hagyásával operál – 1 000 000-t megtart és közben ex nihilo készít 9 000 000-t új kölcsönök formájában. Gyakorlatilag a pénztartalék szintjét be lehet biztosítani azzal, ha a hitelexpanzió folyamata az összes banknál szimultán jelentkezik. Ez azért van, mert a bank által elveszített készpénzállományt a többi bank kölcsöneiből származó betéteknek befelé irányuló forgalma ellensúlyozza. Amikor a hitelexpanziót ilyenformán tárgyalják, a laikusok sokszor értetlenül állnak a jelenség előtt. Vannak olyan résztvevői a bankszektornak, akik szintén nem értik – jóllehet, ők azért nem, mert bankjukra mint puszta pénzügyi közvetítőre gondolnak. Mégis bizonyított és Rothbard tanulmányait is megalapozó tény, hogy kutatási célból teljesen mindegy, hogy az esetet az eddig vizsgált módon vezetjük elő (1 000 000 pénzegység eredeti betétet helyezünk el A Bankban és átvezetjük a bankrendszer egészén) vagy feltesszük, hogy a bankrendszer 10 bankból áll, melyek mindegyike egyszerre kap 100 000 pénzegység letétet. Ez utóbbi esetben mindegyik bank 100 000 pénzegység tartalékot fog megőrizni, mégpedig érintetlen formában. Ez lehetővé teszi számukra egyenként, hogy hiteleiket kiterjesszék és ex nihilo módon új bizalmi eszközöket helyezzenek el a piacon 900 000 pénzegység értékben. Mindegyik bank képes lesz stabilan tartani a 100 000-es tartalékállományt, ha az esetleges kiáramlásokat a más bankok által kihelyezett kölcsönökből származó új betétek kompenzálják. 0,1%-os tartalékkal ez a szimultán hitelexpanzió az eredeti betét kilencszeresének megfelelő összegben képes kölcsönt produkálni, melyek fedezetéül továbbra is a bizalmi eszközök fognak szolgálni. Most vizsgáljuk meg ezt a folyamatot számviteli szempontból is.