Annak ellenére, hogy a haszonkölcsön-szerződésnek van gyakorlati jelentősége, a helyettesíthető14 és elhasználható dolgok – mint az olaj, a búza, és különösen a pénz – kölcsönadásának nagyobb gazdasági jelentősége van. A mutuum – szintén latin – kifejezés arra a szerződésre utal, amellyel az egyik fél – a kölcsönadó – egy bizonyos mennyiségű helyettesíthető dolgot a másik fél – a kölcsönvevő vagy mutuarius – tulajdonába ad. A kölcsönvevő egy meghatározott idő elteltével azonos fajú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben (latinul tantundem) tartozik visszaadni. A mutuum szerződés tipikus példája a pénzkölcsönszerződés, mivel a pénz a legjellemzőbb helyettesíthető dolog. Manapság ezzel a szerződéssel az egyik szerződő fél által bizonyos mennyiségű pénzegység kerül átadásra a másik fél részére, a pénz tulajdonjoga, valamint az ahhoz való hozzáférés lehetősége pedig a kölcsönt nyújtó félről a kölcsönt kapó félre száll át. A kölcsönt kapó félnek joga van a pénzt sajátjaként használni, miközben ígéretet tesz arra nézve, hogy egy meghatározott idő elteltével azonos számú pénzegységet szolgáltat vissza. A mutuum szerződés, mivel helyettesíthető dolgok kölcsönét hozza létre, „jelenlegi” dolgok „jövőbeli” dolgokra történő cseréjével jár együtt. Ennélfogva – szemben a commodatum szerződéssel – mutuum szerződés esetén elfogadott egy kamatmegállapodás létrehozása, mivel az időpreferencia alapján – ami szerint azonos körülmények között a „jelenlegi” dolgok mindig vonzóbbak a „jövőbeli” dolgokkal szemben – az emberek kizárólag akkor hajlandóak lemondani egy helyettesíthető dolog meghatározott mennyiségű egységéről, ha ezért a jövőben – a meghatározott idő elteltével – a helyettesíthető dologból nagyobb számú egységet kapnak cserébe. Ez – pontosabban a kezdetben átadott egységek száma és a kölcsönvevő által visszaszolgáltatott egységek száma közötti különbség – tehát a kamat. Összefoglalva, mutuum szerződés esetén a kölcsönadó kötelezettséget vállal arra nézve, hogy az előre meghatározott egységeket átadja a kölcsönvevő vagy mutuarius részére. A kölcsönvevő vagy mutuarius – aki a kölcsönt kapja – kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződésben meghatározott idő elteltével az átvettel azonos fajtájú és minőségű egységekből azonos számút (tantundem) szolgáltat vissza. Köteles továbbá kamatot fizetni, amennyiben a megállapodás – mint a legtöbb esetben – ilyen kikötést tartalmaz. A mutuum szerződésben – más szóval egy helyettesíthető dologra vonatkozó kölcsönszerződésben – foglalt, az abban meghatározott idő elteltével teljesítendő főkötelezettség az átvettel azonos fajtájú, minőségű és számú egység visszaszolgáltatása abban az esetben is, ha időközben az adott dolog ára megváltozik. Ennek értelmében, mivel a kölcsönvevőnek a tantudemet csak az előre meghatározott idő elteltével kell visszaszolgáltatnia, időlegesen őt illetik a tulajdonjogból származó előnyök, és ennélfogva az ahhoz való teljes hozzáférés lehetősége. Ezen túlmenően lényeges eleme a kölcsön- vagy mutuum szerződésnek a meghatározott időtartam, mivel rögzíti azt az időszakot, amely során a kölcsönvevőt illeti meg a dolog tulajdonjoga, valamint az ahhoz való hozzáférés lehetősége, és meghatározza azt az időpontot is, amikor a kölcsönvevő köteles a tantundemet visszaszolgáltatni. Egy meghatározott időtartam kifejezett vagy hallgatólagos megjelölése nélkül a kölcsön- vagy mutuum szerződés nem jöhet létre.