Huerta de Soto Jesús

Pénz, banki hitel és gazdasági ciklusok

526 Milton Friedman: Dollars and Deﬁcits (Englewood Cliffs, N. J.: Prentice Hall, 1968), 15. oldal. Az új-keynesiek a neoklasszikus mikrogazdaságtan alapjaira építkeztek, mégpedig azért, hogy a bérek merevségének piaci jelenlétét igazolják. Konkrétan egy olyan, a teljesítménybérről szóló hipotézist fogalmaztak meg, mely szerint általában a bérek határozzák meg a dolgozó termelékenységét, és nem fordítva. Lásd például: Robert Gordon: „What is New-Keynesian Economics?”, Journal of Economic Literature 28 (1990. szeptember); illetve Lawrence Summers: Understanding Unemployment (Cambridge, Mass.: The MIT Press, 1990). Az új-keynesieket (akikre, amint azt Garrison a Time and Money 232. oldalán kifejtette, jobban illene az „újmonetarista” név) illető kritikánk arra a tényre összpontosul, hogy modelljeik a monetarista modellekhez hasonlóan jórészt az egyensúly és a maximalizáció fogalmain alapulnak, illetve hogy hipotéziseik majdnem olyan valószerűtlenek (a tapasztalat azt mutatja, hogy igen gyakran, ha nem mindig a leginkább keresett tehetséges emberek hajlamosak a felemelkedésre), mint a racionális várakozások elméletét támogató neoklasszikus közgazdászokéi. Peter Boettke mindkét iskolára vonatkoztatva a következőre jut: „A racionális várakozásokat támogató teoretikusokhoz – akik minden részletre kiterjedő »bizonyítékokkal« álltak elő és támasztották alá, hogy az új-keynesi kép miért nem lehetett igaz – hasonlóan az új-keynesiek is annak feltevésével kezdenek, hogy ez igenis igaz, majd azt igyekeznek megmagyarázni, hogy e »valóság« hogyan jöhetett létre. Az új-keynesiek végső soron éppen olyan elvontak, mint a chicagói iskola tagjai. A közgazdaságtan mindkét csoport kezében egy olyan játékká redukálódik, melyben a piacok jó vagy rossz természetéről előre kialakított fogalmak egy mutatós elméletben kerülnek kicsinosításra.” (Lásd Peter Boettke, „Where Did Economics Go Wrong? Modern Economics as a Flight From Reality”, Critical Review 1 [1997. tél]: 42–43. oldal.) A terjengős modern makrogazdaságtanban megﬁgyelhető tendenciák jól áttekinthetők Olivier J. Blanchard és Stanley ﬁscher Lectures on Macroeconomics (Cambridge, Mass.: The MIT Press, 1990) című könyvében; lásd még David Romer, Advanced Macroeconomics (New York: McGraw-Hill, 1996).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 795 1

Pénzügy és számvitel Gazdaság

Jelen gazdasági és politikai környezetben nem is lehetne időszerűbb vagy fontosabb e könyv elemzése, ami a válság és a reformok okait firtatja, és ami az említett okok jövőbeli, előre megjósolható ismételt felmerülésének elkerülése érdekében a jelenlegi banki és pénzügyi rendszerre alkalmazandó.

Dióhéjban fogalmazva: a jelen írás születésével egy időben a könyvet már 13 különböző nyelvre fordították le, és tíz különböző országban jelentették meg.

Mindenesetre attól függetlenül, hogy a jövőben a pozitív előjelek beigazolódnak-e, vagy erőfeszítéseinket siker koronázza-e vagy sem, a mi egyetemi hallgatókként és gazdasági teoretikusokként vállalt elidegeníthetetlen felelősségünk az, hogy minden erőnket a kutatásra és a tudományos igazság keresésére összpontosítsuk, és így az eljövendő generációkra olyan ismeret- és alapelvgyűjteményt hagyhassunk örökül, amely lehetővé teszi számukra az emberiség és a civilizáció korlátok és gátló körülmények nélküli előrejuttatását.

Jesús Huerta de Soto a Pénz, banki hitel és gazdasági ciklusok művének első spanyol, valamint angol kiadásait követően jelen kötetben, figyelembe véve a 2007-es gazdasági válságot követő folyamatokat, nemcsak Spanyolország, hanem az Európai Pénzügyi és Gazdasági Unió tagjai helyzetét vizsgálja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/de-soto-penz-banki-hitel-es-gazdasagi-ciklusok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero