Samuelson Paul A., Nordhaus William D.

Közgazdaságtan


Összefoglalás

A) A kompetitív vállalat kínálati magatartása
  1. A tökéletesen versenyző vállalat homogén terméket árusít, és túl kis méretű a piaci ár befolyásolásához. A kompetitív cégekről feltételezzük, hogy maximalizálják a profitjukat. Ezért azt a kibocsátási szintet választják, ahol az ár egyenlő a termelés határköltségével, vagyis ahol P = MC. Ábrán szemléltetve, a kompetitív vállalat egyensúlya ott alakul ki, ahol az emelkedő MC görbéje metszi a vízszintes egyedi keresleti görbéjét.
  2. Egy vállalat rövid távú üzembezárási pontja a változó költségek alapján határozható meg. Az üzembezárási pont alatt a vállalat vesztesége nagyobb lenne a fix költségeinél is. Ezért teljesen felhagy a termeléssel, ha az ár az üzembezárási pont alá süllyed.
  3. Egy versenyző ágazat hosszú távú SLSL kínálati görbéje számol új vállalatok piacra lépésével is, illetve a bent levők kilépésével. Hosszú távon lejár a vállalatok összes kötelezettsége. Ezért csak akkor maradnak az iparágban, ha az ár legalább olyan magas, mint a hosszú távú átlagköltség. E költségek magukban foglalják a munkavállalóknak, hitelezőknek, anyagszállítóknak, földtulajdonosoknak járó pénzkifizetéseket és az alternatív költségeket is, például a vállalat tulajdonában levő termelési tényezők máshol elérhető hozamát.
 
B) A kompetitív iparágak kínálati magatartása
  1. Minden vállalat emelkedő MC görbéje egyúttal a saját kínálati görbéje is. A kompetitív vállalatok együttes kínálati görbéje úgy határozható meg, hogy vízszintesen összegezzük az egyes kínálati görbéket. Az iparági kínálati görbe így a teljes kompetitív iparág határköltséggörbéjének tekinthető.
  2. Mivel a vállalatok kiigazíthatják a termelés mennyiségét az időben, kétféle időhorizontot különböztetünk meg: a) rövid távú egyensúly esetén a vállalatok módosíthatják a változó tényezőket, például a munkát, a tőkéhez hasonló fix tényezők azonban nem változnak, mint ahogy a cégek száma sem; b) a hosszú távú egyensúlynál viszont a vállalatok, illetve az üzemek száma és minden további tényező is teljes mértékben igazodik az új keresleti feltételekhez.
  3. Ha szabad a be- és kilépés az iparágban, s egyetlen vállalat sem rendelkezik különleges szakértelemmel vagy előnyösebb területi elhelyezkedéssel, akkor a verseny hosszú távon eltünteti az iparágban működő vállalatok minden extraprofitját. A szabad kilépés lehetősége miatt az ár nem eshet tartósan a zérusprofitpont alá, a szabad belépésnek köszönhetően pedig az ár nem haladhatja meg tartósan a hosszú távú átlagköltséget a hosszú távú egyensúlyi állapotban.
  4. Ha egy iparág úgy képes a termelés bővítésére, hogy nem nyomja fel eközben a termelési tényezők árait, akkor vízszintes lesz a hosszú távú kínálati görbéje. Ha egy ágazat különleges termelési tényezőt használ, mint például a korlátozott számú tengerparti ingatlanokat, úgy felfelé hajlik a hosszú távú kínálati görbéje.
 
C) A kompetitív piacok sajátos esetei
  1. Emlékeztetünk a kompetitív kínálat és kereslet általános szabályára: a keresleti szabálynak megfelelően egy termék keresletének megnövekedése (a kínálati görbe változatlansága mellett) általában növeli az árucikk árát, valamint a keresett mennyiségét. A kereslet csökkenésének ezzel ellentétes hatása van.
    A kínálati szabály alapján a termék kínálatának emelkedése (a keresleti görbe állandósága mellett) általában csökkenti az árat, és növeli az eladott mennyiséget. A kínálat csökkenésének ezzel ellentétes a hatása.
  2. A sajátos helyzetek között fontosnak tekinthető a konstans és a növekvő költségek alesete, a tökéletesen rugalmatlan kínálat (ekkor gazdasági járadék keletkezik), valamint a visszahajló kínálati görbe. E sajátos feltételek magyarázatot adnak a piac számos lényeges jelenségére.
 
D) Hatékonyság és méltányosság a kompetitív piacokon
  1. A kompetitív piacok elemzése fényt vet a társadalom hatékony szervezésére. Érvényesül az allokációs vagy Pareto-hatékonyság, ha nem lehet a termelést és az elosztást oly módon újjászervezni, hogy fokozódjék mindenki elégedettsége.
  2. Ideális feltételek mellett a kompetitív gazdaságban megvalósul az allokációs hatékonyság. A hatékonyság eléréséhez szükséges, hogy valamennyi cég tökéletes versenyzőként viselkedjék, és ne legyenek a környezetszennyezéshez hasonló külső gazdasági hatások, illetve tökéletlen információk. A hatékonyság elérésével maximalizálják a gazdasági többletet, ami megfelel a fogyasztói és a termelői többlet összegének.
  3. A hatékonyság annak köszönhető, hogy a) a fogyasztók hasznosságának maximalizálásával a határhasznuk (szabadidőben kifejezve) éppen egyenlővé válik az árral; b) a kompetitív termelők aszerint kínálják a javakat, úgy választják meg a kibocsátást, hogy a határköltségük pontosan megegyezzék az árral; c) mivel MU = P és MC = P, következésképp MU = MC.
  4. Csak szigorú korlátok között lehet arról beszélni, hogy társadalmilag optimálisak a kompetitív piacok.
    1. Pareto-hatékonyság csak tökéletes versenyben jöhet létre, teljes informáltság mellett és externáliák hiányában. Ha teljesül mindhárom követelmény, akkor megvalósulhat e fontos hatékonysági feltétel:
       
      Árak aránya = határköltségek aránya = határhasznok aránya.
       
    2. Még a legtökéletesebb versenypiacok sem hoznak létre feltétlenül méltányos jövedelemelosztást és fogyasztást. Ezért a társadalom elhatározhatja a laissez-faire piaci végkifejlet megváltoztatását. A közgazdaságtan fontos szerepet játszhat a különféle állami beavatkozások relatív költségeinek és hasznának elemzésében.
  5. Bármely cél elérésénél alapvető jelentősége van a határköltségnek, nem csak a profit követésénél. A hatékonyság szükségessé teszi, hogy kiegyenlítődjék a cél elérésének határköltsége minden odavezető tevékenységnél.

Közgazdaságtan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 781 4

Paul Samuelson Közgazdaságtana immár több mint hatvan éve alapmű a bevezető közgazdaságtan oktatásában szerte a világon. Első kiadása 1948-ban látott napvilágot, s azóta háromévente jelennek meg frissített és aktualizált újabb kiadásai az Amerikai Egyesült Államokban. A könyvet 17 nyelvre fordították le, így vált minden idők egyik legnagyobb példányszámú, népszerű tudományos munkájává. Samuelson professzor 1985-ben vonta be a munkába William Nordhaust szerzőtársként. Kötetünk a Közgazdaságtan tizenkilencedik kiadásának magyar fordítása. Samuelson professzor e könyv befejezése után 2009. december 13-án hunyt el.

A szerzők a vegyes gazdaság előnyeit emelik ki művükben, mert középutas alapállásuk szerint ennek segítségével lehet elkerülni a szélsőséges libertarianizmus és a bürokratikus állami gazdálkodás túlzásait. A vegyes gazdaság ötvözi a piaci verseny ösztönző erejét az állami szabályozással és újraelosztással, s ezáltal a mikro- és makroszintű piaci kudarcokat hivatott korrigálni. Ebben a kiadásban is szerepelnek természetesen a közgazdaságtan időtálló elméleti megállapításai, de mégis itt végezték el a szerzők - saját megítélésük szerint - a legjelentősebb átdolgozást a mű eddigi története során. Erre leginkább a 2007-ben kezdődő pénzügyi válság inspirálta őket, mely utóbb általános gazdasági válsággá terebélyesedett. A korszerűség és az aktuális kérdések vizsgálata mellett a kötet megtartja Samuelson-Nordhaus Közgazdaságtanának immár hagyományossá vált erényeit. Ezek közé tartozik a közérthetőség, amely befogadhatóvá teszi a közgazdaságtan megállapításait a szakirányú tanulmányokat végzők és a szélesebb olvasóközönség számára is. Ki kell emelni továbbá a mű átfogó jellegét, mert ez teszi lehetővé, hogy szinte közgazdasági lexikonként használhassák az érdeklődők. Végül erényei közé sorolható az egyes kérdések lényegre törő és praktikus megközelítése, amely a gyakorlatban is hasznos olvasmánnyá teszi a Közgazdaságtant.

Hivatkozás: https://mersz.hu/samuelson-nordhaus-kozgazdasagtan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave