A szolgáltatások nem tárolható jellege miatt az értékesítési csatorna látszólag nem is értelmezhető. Ez azonban csak a logisztikai feladatokra igaz. Sőt a szolgáltatás teljesítéséhez szükséges fizikai elemek logisztikája ugyanúgy létezik, mint bármely fizikai terméké. Az értékesítési csatorna szereplőinek kapcsolatrendszere, a közvetítő kereskedelem problémája azonban a szolgáltatáspiacon is a csatornapolitika tárgya. Maga a szolgáltatás nem forgalomképes (a nem fizikai jelleg következtében a tulajdonjog megszerzése, azaz a viszonteladói funkció nem értelmezhető), de számos nonbusiness szolgáltatás ígérete (a szolgáltatási potenciál) közvetítőkön keresztül is elosztható. Ekkor egy későbbi kötelezettség forgalmazásáról van szó, ahol a vevő ígéretet kap, vagyis jogot szerez a későbbi időpontban nyújtandó szolgáltatásra. Az ígéret tárgyi hordozója lehet például a belépőjegy egy koncertre. Ezért azoknál a szolgáltatásoknál, ahol tárgyi hordozó kibocsátható, nem zárható ki a közvetett elosztás sem. Ilyen közvetítők például azok az ügynökségek, melyek egy koncertszervező iroda megbízásából belépőjegyeket értékesítenek. Egy kulturális szolgáltatás közvetlen és közvetett elosztási csatornáit láthatjuk a 49. ábrán. Kulcsfontosságú a közvetítő gondosan előkészített kiválasztása és folyamatos ellenőrzése, annak érdekében, hogy ne ígérjen többet, mint ami teljesíthető, illetve ne teljesítse alul az alapszolgáltató ígéretét.