Az integráció előnyei és költségei elemzéséhez kiindulásként a vámunió-elméletek jó alapot adnak, és a „klasszikus” elméletek (kereskedelemteremtés és -eltérítés vagy kereskedelemkibővítés és -összeszűkülés) segítségével ezeket végső soron a hatékonyság és a jólét alakulásának összefüggésében mennyiségileg is ki lehet fejezni. A „klasszikus” elméletek viszonylag egyszerű egyenletek segítségével a költségek és hasznok pontos mérését teszik lehetővé. Nagy előnyük, hogy a vámokon túl más kereskedelmi korlátok leépítése hatásainak mérésére is általánosíthatóak (nem vámjellegű akadályok „vámosítása” vagy tarifikáció”). Hasonlóképpen kiterjeszthető az elmélet a monetáris unió hatásainak az elemzésére is, hiszen a konverziós költségek vagy az árfolyamkockázat megszűnése szintén „vámosítható”, s így belső vagy külső kereskedelemteremtő hatásai mérhetőek. A Centre Economic Policy Research elemzése-felmérése szerint „az eurózónán belül 5–10%-kal nőtt a tagállamok egymás közti kereskedelmi forgalma. Illúzió lenne viszont az »eurózóna-erőd« kép, mivel nemcsak a közösségen belülre, hanem az azon kívülre irányuló kereskedelmet is erősítette az euró bevezetése” (Mongelli, 2010). Az elmélet korlátja, hogy elsősorban az integráció következtében kiaknázható komparatív előnyöket azonosítja, miközben az integrációból nyilván sokkal több haszon származik.