Inotai András, Juhász Ottó

Kína és a válság


Bevezető

A 2008 őszén az amerikai jelzáloghitel-piac összeomlása nyomán kirobbant nemzetközi pénzügyi válság és az ezt követően kibontakozó világméretű gazdasági recesszió Kínát is váratlanul érte, noha ennek bizonyos előjelei – mindenekelőtt a kínai export növekedési ütemének fokozatos csökkenésében – már a múlt év elejétől kezdve érzékelhetővé váltak. Az exportlehetőségek beszűkülését a kínai vezetés kezdetben az Egyesült Államok és egyes EU-tagországok azon kereskedelempolitikai intézkedéseivel hozta összefüggésbe, amelyek az egyre növekvő kínai exporttöbblet csökkentésére irányultak, s amelyek abból a meggyőződésből táplálkoztak, hogy Kína nemzeti valutájának a tudatos alulértékelése révén jut évről évre egyre növekvő exporttöbblethez. A pénzügyi válság leghamarabb Kínában is a pénz- és tőkepiacon éreztette hatását, mégpedig kezdetben nem teljesen negatív módon, mivel az ún. „forró pénzek” befektetői néhány hétig a számukra biztosabbnak tűnő ázsiai pénzügyi piacokra – köztük Kínába – menekítették tőkéjüket. Ezzel azonban ott tovább fújták az ottani tőzsdéken már korábban is túl nagyra fújt értékpapírléggömböket, aminek a következménye decemberben már e tőzsdéken még az amerikai és európai tőzsdéknél is nagyobb mértékű árfolyamesés lett. A kínai vezetést azonban még ennél is nagyobb mértékben nyugtalanította az US dollár értékcsökkenése, mivel az ország akkor már közel 2000 milliárd USD-t kitevő devizatartalékainak több mint a fele amerikai kincstárjegyekbe és más értékpapírokba volt befektetve. Ezért hajlandónak mutatkoztak az amerikai kincstárjegyek további vásárlásával még a leköszönő Bush-kormánynak is segédkezet nyújtani a dollár pénzpiaci árfolyamának a megerősítéséhez. Időközben azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy a kínai exportlehetőségek beszűkülése nem egyes kormányok kereskedelempolitikai intézkedéseinek, hanem a világpiaci kereslet drasztikus visszaesésének a következménye, ami mögött a pénzügyi világ legfontosabb országainak egyre mélyülő és szélesedő hitelválsága húzódik meg, ez pedig végső fokon a tőkés világgazdaság minden eddiginél súlyosabb recessziójához vezetett. Ezt felismerve a kínai kormány már 2008 novemberében meghozta az első nagyobb szabású intézkedést a gazdaság, s ezen belül is mindenekelőtt a belső fogyasztás megélénkítésére, 4000 milliárd jüan, azaz közel 600 milliárd dollár összegű állami költségkeretet biztosítva 2009-re és 2010-re olyan gazdaságpolitikai intézkedések meghozatalához és véghezviteléhez, amelyek révén megakadályozhatják a gazdaság és az export növekedési ütemének várható csökkenése nyomán kialakuló foglalkoztatási és megélhetési nehézségek elviselhetetlen társadalmi feszültségekké alakulását. A nemzetgazdaság- és társadalomfejlesztés 2009. évi tervét már a világgazdasági válság várható hatásainak a figyelembevételével dolgozták ki, s fogadták el a KNK XI. Országos Népi Gyűlésének 2008. március 5–13. között megtartott 2. ülésszakán. Ez utóbbi dokumentumból már kirajzolódnak a kínai kormány válságkezelő stratégiáinak a körvonalai is, amelyek bemutatása e tanulmány fő célja. A 2008 novembere óta eltelt idő rövidsége miatt a válságkezelő intézkedések hatásának felmérésére e tanulmány szerzője csak korlátozott mértékben vállalkozhatott. E tekintetben ez az írás valójában egy előtanulmány szerepét tölti be, mivel a megalapozottabb és időtállóbb értékelésre csak a világméretű recesszió befejeződése után, továbbá a válság által leginkább érintett országok ilyen irányú stratégiái eredményességének az ismeretében kerülhet sor. Akkor kaphatunk majd választ azokra a jelenlegi ellentmondásos és szélsőséges előrejelzésekre és jóslatokra is, amelyek szerint egyfelől Kína elsőként és lényegesen megerősödve fog kikerülni a jelenlegi világgazdasági válságból, illetve másfelől a gazdasági és politikai káoszba süllyedő és széteső Kína lesz e válság legnagyobb vesztese. A tanulmány hat fejezetből áll. Az első arra a kérdésre ad választ, hogy milyen állapotban érte a válság Kínát, a második bemutatja, hogyan hatott a múlt év őszén kirobbant pénzügyi válság a 2008. évi tervteljesítésre. A harmadik fejezet a kínai kormány eddigi és 2009-re tervezett válságkezelő intézkedéseit, a negyedik pedig azok nemzetközi fogadtatását mutatja be. Az ötödik az eddigi intézkedések hatásának első pozitív jeleit ismerteti, a hatodik fejezet viszont a válság leküzdésének további kilátásait próbálja felmérni.

Kína és a válság

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 770 8

A mű szerves folytatása a 2009-ben, ugyancsak az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, A változó Kína kötetnek. A korábbi kutatásokra alapozva egyrészt Kína belső politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésének válságállóságát, illetve a válság első szakaszára adott kínai válaszokat vizsgálja. Másrészt a kötet kiemelt figyelmet szentel Kína nemzetközi kapcsolatainak a legfontosabb kétoldalú viszonylatokban, valamint az ország növekvő jelentőségének a multilaterális együttműködésben, amit a globális pénzügyi és gazdasági válság egyértelműen felértékelt. Valamennyi tanulmány kiemelten kezeli a válság első szakaszának hatását Kína belső és nemzetközi stratégiájának, valamint szerepvállalásának alakulására, ami alapvetően befolyásolja vagy akár meg is határozza a következő évtizedek világpolitikai és világgazdasági fejlődésének irányát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/inotai-juhasz-kina-es-a-valsag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave