Inotai András, Juhász Ottó

Kína és a válság


India

Az indiai külpolitika eszmei alapját a bipolaritás évtizedeiben az „el nem kötelezettség” gondolatköre képezte, mely a Szovjetunió dezintegrálódásával értelmét vesztette. India ezt követően, a külpolitika irányítóinak megfogalmazása szerint, „orientációs válságba” került, amiből a multipolaritás sürgetésével keresett magának kiutat. Természetesen az indiai vezetés országát a többközpontú világ egyik központjaként kezeli; a többi központnak a tanulmány címében szereplő hatalmakat tartja. Az indiai külpolitika múltját egy antagonizmus – a Kínához fűződő viszony; egy tisztázatlan helyzet – az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatrendszer; s egy „kvázi szövetségesi viszony” – a Szovjetunióhoz fűződő viszonyrendszer jellemezte. Az elmúlt években ez a helyzet alapvetően átalakult. Az 1990-es évek elején elindított indiai gazdasági reformmal, vagyis az ún. „indiai szocializmus” felszámolásával párhuzamosan, a kilencvenes években még lassan, később egyre gyorsulva megindult az indiai–amerikai viszony átalakítása, az amerikai fél aktív részvételével. Ez a folyamat tetőzött az elmúlt év második felében az indiai–amerikai nukleáris szerződés aláírásával, melyben az Egyesült Államok – félretéve a katonai célú indiai nukleáris robbantásokkal kapcsolatos összes korábbi aggályát és bírálatát – tulajdonképpen de jure nukleáris nagyhatalomnak ismerte el Indiát, annak ellenére, hogy Újdelhi nem írta alá az atomsorompó szerződést (NPT), és a CTBT-ről is következetesen elutasítóan nyilatkozik. 193 A formális amerikai érvelés szerint a szerződéssel ugyanis, mely polgári és katonai célú részre bontotta az indiai nukleáris kapacitást, a huszonnégy nukleáris berendezés közül legalább a tizennégy polgári rendeltetésű nemzetközi ellenőrzés alá került, másrészt a szerződés egyik kitétele szerint, amennyiben India újabb katonai célú robbantást hajtana végre, az egész szerződés automatikusan érvényét veszti, s ezzel India hatalmas veszteségeket lenne kénytelen elszenvedni energiaiparának tervezett fejlesztése terén. India a szerződés ilyetén értelmezését vitatja, s – egyelőre legalábbis szavakban – fenntartja magának a jogot arra, hogy amennyiben szükségessé válna, katonai célú nukleáris robbantást is végrehajthasson. Nyilvánvaló azonban, hogy az indiai–amerikai közeledés mögött egy mélyen politikai törekvés húzódik meg: a felek kölcsönös érdekeltsége abban, hogy Kínára, Japán mellett, egy másik politikai, gazdasági, katonai „nehezéket” akasszanak, azaz lehetetlenné tegyék kínai „túlsúly” kialakulását Ázsiában.

Kína és a válság

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 770 8

A mű szerves folytatása a 2009-ben, ugyancsak az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent, A változó Kína kötetnek. A korábbi kutatásokra alapozva egyrészt Kína belső politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésének válságállóságát, illetve a válság első szakaszára adott kínai válaszokat vizsgálja. Másrészt a kötet kiemelt figyelmet szentel Kína nemzetközi kapcsolatainak a legfontosabb kétoldalú viszonylatokban, valamint az ország növekvő jelentőségének a multilaterális együttműködésben, amit a globális pénzügyi és gazdasági válság egyértelműen felértékelt. Valamennyi tanulmány kiemelten kezeli a válság első szakaszának hatását Kína belső és nemzetközi stratégiájának, valamint szerepvállalásának alakulására, ami alapvetően befolyásolja vagy akár meg is határozza a következő évtizedek világpolitikai és világgazdasági fejlődésének irányát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/inotai-juhasz-kina-es-a-valsag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave