Az előző bekezdésekben elmondottak kivétel nélkül azon a feltételezésen alapultak, hogy a gazdaságra vonatkozó olyan tudás a priori fennáll, amely a tényleges jövőbeli folyamatok torzítatlan becslését képes nyújtani – a releváns modell tehát rendelkezésre áll. Ebben a helyzetben a gazdaság szereplői például úgy juthatnának eme tudás birtokába, hogy egyszerűen közlik azt velük65 – s másik helyes implicit feltételezés nem képzelhető el, hiszen a hiányos információk miatt a gazdasági szereplők egyedi becslései nagy valószínűséggel torzítottak lesznek.66 Most először jutunk el valami olyasmihez, ami emlékeztet az inflációs célkövetési rendszerre, hiszen ebben a rezsimben a gazdasági szereplők hasznosítani tudják a kvázireleváns gazdasági modell (vagyis a releváns modell legjobb ismert közelítésének) eredményeit (persze jókora passzivitás mellett, hiszen valójában inkább annak outputjait birtokolják, mintsem a modellt alkalmaznák ténylegesen becslések készítésére), s a becslések egybe fognak esni a modell által adott előrejelzésekkel. Ez persze csak látszólag könnyíti meg a dolgunkat, hiszen, figyelembe véve a trial and error módszerű specifikáció eleve adott korlátait az elméleti paraméterek meghatározásának terén, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a teljes tudás létezik, de azt megszerezni, ahhoz eljutni nem lehet. A releváns modellre vonatkozó tudás tehát kényelmes és nélkülözhetetlen előfeltevés, és nem reális következmény.