Most már a neoklasszikus modellekből levonható fontosabb következtetések birtokában haladhatunk tovább. Láthattuk, hogy a munkapiaci egyensúly kialakulásáról alkotott képzetek központi szerepet játszanak ezen elméleti rendszerben, s azt is, hogy végső soron az egyensúly kialakulása esetleges – vagyis erős feltételezések fenntartásán keresztül válhat igazolhatóvá e mechanizmus. Az egyensúly léte erős előfeltevések fennállásához van kötve. Figyelmünket (1) a makrogazdasági rendszereket a teljes foglalkoztatás állapota felé irányító automatizmusokra, illetve (2) a pénz semlegességének tételére (annak érvényesülésére) irányítottuk, s azt láthattuk, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan által hangoztatott e két fontos következtetés a szó szoros értelmében vett előfeltevés. Bizonyításukra így nincs szükség, hiszen mindkét tétel az axióma szerepét tölti be az elméleti rendszerben. Mindezeken túl azonban nem feledkezhetünk meg a bemutatott modellek némelyikének logikai inkonzisztenciájáról (illetve a működés közben fellépő furcsaságokról) sem, ami – ahogy láthattuk – komoly zavarokat okozhat e modellek működésében (de a belőlük a szándékok szerint levonandó következtetések igazolhatósága is problémássá vált).