Az eddigiek során jobbára a gazdaságpolitikai meglepetések szerepét, hatásosságuk kritériumait vizsgáltuk. Ezek azok az intézkedések, amelyeket a szakirodalomban diszkrecionális gazdaságpolitikai eszközök címkéje alá sorolnak. A diszkrecionális lépések lényege az, hogy adott makrogazdasági szituációban a gazdaságpolitika valamilyen rendkívüli lépésre határozza el magát. Nem szabad azonban a gazdaságpolitikai meglepetések és a diszkrecionális intézkedéseket egymás szinonimájaként kezelni. Diszkrecionális intézkedéseknek minősül minden olyan gazdaságpolitikai döntés, amelynek során a makrogazdasági helyzettől függően kísérlet történik valamely makrogazdasági rendszer (pl. nemzetgazdaság) működésének befolyásolására. A lényegi ismertetőjegy a beavatkozás döntési jellege: bár a gazdaságpolitika szituációhoz kötött, vagyis más gazdaságpolitikai lépések szükségesek recesszióban és túlzott fellendülés esetén, az alkalmazott beavatkozás nem automatikusan történik. A makrogazdasági helyzet érzékelésekor a fiskális, illetve a monetáris politikai döntéshozók összeállítják és megvalósítják az általuk legmegfelelőbbnek ítélt intézkedéshalmazt. Ezek a lépések okozhatnak akár meglepetést is a gazdasági szereplők körében, de ez nem szükségszerű. Mindig létezik egy gazdaságpolitikai szabályrendszer, amely adott szituációban adott intézkedések megtételét ajánlja a gazdaságpolitikai döntéshozók számára. Ezek persze a szó szoros értelmében vett ajánlások: az intézkedések konkrét tartalma, erőssége, tartóssága mindig mérlegelés (döntés) tárgyát képezi, s ezen ajánlási rendszerből a gazdaságpolitika eseti jelleggel állítja össze a terápiás programot. Hogy e gazdaságpolitikai ajánlási rendszer mennyiben ismert a gazdasági szereplők előtt, éppen ez jelenti az egyik fontos választóvonalat az itt tárgyalt elméletek között. Az adaptív sémában gyakorlatilag minden intézkedés meglepetést okoz, ami a makrogazdasági folyamatokat eltéríti korábbi trendjüktől. Racionális várakozások mellett az előzetesen várt gazdaságpolitikai lépések köre már jóval nagyobb. A gazdaságpolitika helyzete ekkor már sokkal nehezebb, ha adott, a közönség által is adekvát módon érzékelt és értelmezett szituációban olyan intézkedést akar hozni, amelyre a gazdasági szereplők nem számítanak (ahogyan a fiskális politika elemzésénél láttuk, erre nincs is feltétlenül szükség). Az mindenesetre bizonyos, hogy a meglepetést okozó intézkedések szükségszerűen diszkrecionálisak, de nem minden diszkrecionális intézkedés okoz meglepetést.