Báger Gusztáv

Magyarország integrációja a nemzetközi pénzügyi intézményekbe


16.6. Néhány főbb következtetés

  1. A nemzetközi pénzügyi intézmények és az OECD ismertetett tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a konvergenciaprogram 2006. augusztusi bejelentése előtt is több vonatkozásban reálisan látták a magyar nemzetgazdaság helyzetét, ugyanakkor több, azóta világossá vált ténnyel és következményeikkel kevésbé számoltak. Az általuk javasolt terápiák mindemellett több átgondolandó megoldást vagy megoldásrészletet tartalmaznak. Az utóbbiak hasznosításával kapcsolatban azonban egy fajta time-lag figyelhető meg, azaz a kormányzati döntéshozatalban leggyorsabban másfél-, kétéves késéssel ismerjük fel a tett javaslatot, illetve annak valamelyik elemét. Egy hosszabb időhorizontú példa viszont a vasúti mellékvonalak ritkítása, bezárása, ami az 1990-es évtized második felében a Világbank és az EBRD szinte állandósult javaslata volt.
  2. A fenntartható, gyors gazdasági növekedés elérésének ösztönzése kiemelt követelmény a nemzetközi intézmények részéről. Ezt úgy javasolták elérni, hogy érvényesüljön az egyensúlyteremtés követelménye is, szemben azzal a hazai – gyakran tapasztalható – egyoldalú gyakorlattal, hogy a két összetartozó oldal közül csak az egyikre, többnyire az egyensúly helyreállítására fordítjuk a figyelmet. Ezzel is összefüggésben joggal kifogásolják, hogy nem tettünk (nem teszünk) megfelelő erőfeszítéseket a foglalkoztatottság növelése és a munkanélküliség csökkentése érdekében.
  3. A nemzetközi intézmények a gazdaságpolitikai célok meghatározásával kapcsolatban többször is különféle vonatkozásokban jelezték, hogy az előtérben álló rövid távú döntéshozatallal (tervezéssel, programozással) szemben sokoldalúbban szükséges legalább a középtávú előretekintésekre építeni. Erre példa az IMF 3 éves költségvetési keretterv kidolgozására tett javaslata. A hosszabb időtávra előretekintő kultúra kialakítása nemcsak a nemzeti fejlesztési terv és a konvergenciaprogram összeállításához teremtett volna a jelenleginél biztonságosabb alapokat, hanem a szükséges strukturális reformok kidolgozása számára is. Nem beszélve arról, hogy így szűkebb térre szoríthattuk volna a politikai verseny káros gazdasági hatásait. A 2006. évi konvergenciaprogramból is hiányoznak a költségvetési tervezés korszerűsítésére irányuló elképzelések és konkrét lépések. A nemzetközi szakértők többször jelezték, hogy a döntéshozatalunkban nem kielégítő a világgazdasági feltételek figyelembevétele, de különösen veszélyes az a gyakorlat, hogy a legkedvezőbb változatra építünk. Jóllehet ma jogos a belső feltételekből való kiindulás, de még ma is kockázatos az a gyakorlat, hogy a növekedés külső feltételeinek csak egyetlen variánsával számolunk. E hiányosságok megszüntetésében – Kádár Béla (2008) kifejezéseivel élve – az értékrendi deficitjeink és a koncepcionális deficitjeink miatt mind ez ideig nem tudtunk előbbre lépni.
  4. A maastrichti kritérium teljesítéséhez szükséges – IMF által is javasolt – fiskális kiigazítás mértéke (7%) megegyezett a hivatalos magyar állásponttal. Az IMF azonban 2006 és 2009 között az elsődleges egyenleg nagyobb, a mintegy 7% helyett 10%-os javulását tartja szükségesnek annak érdekében, hogy megforduljon a GDP-hez mért államadósság emelkedő trendje. Az IMF 165 országra kiterjedő vizsgálata azt mutatta, hogy csak azok a kiigazítások voltak eredményesek – hosszabb távon is fenntartható eredményeket hozóak – amelyek az állam folyó kiadásainak (támogatások, bérek) csökkentésére koncentráltak.
  5. A kiigazítás jellegét, szerkezetét illetően azonban már nagyobb eltérés mutatkozott. A találkozási pont a bevételi oldalon csak az adóalap szélesítése, az adómentességek nagyarányú csökkentése volt. A nemzetközi intézmények mindegyike viszont adócsökkentést javasolt az adóemelés helyett, tekintve, hogy az élőmunka és a tőketerhek növelése jelentős kockázatokkal jár (a célok nem tarthatók fenn, ha mérséklődik a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság; az adminisztráció bonyolulttá válik stb.). Ezért a kiigazítás fő tényezőjének egyöntetűen a nagyarányú kiadáscsökkentést ajánlották.
  6. A fiskális kiigazítás mellett a nemzetközi intézmények a közpénzügyi rendszer hatékony működése elengedhetetlen feltételének tartották az átláthatóság és az elszámoltathatóság nagyfokú érvényesülését. Elismerték, hogy a magyar költségvetés átláthatósága az elmúlt években javult, és több területen megközelítette a nemzetközileg legjobbnak tekintett gyakorlatot; növekedett az Állami Számvevőszék szerepe és hatásköre az utólagos ellenőrzésben; kezdeti lépések történtek a programalapú költségvetés felé, s az EU-konformitás jegyében szigorodtak a közbeszerzési szabályok. E téren negatív jelenségnek tartják, hogy a kormányzat nem vezette be a hároméves gördülő pénzügyi tervezést, ami meghatározná a teljes kiadás, valamint a főbb kiadási elemek felső határát. (Ezt azóta is nyomatékosan javasolja mind az IMF, mind az OECD.) Úgy vélik, egy ilyen keretrendszer erősítené a költségvetés tervezését, végrehajtását és kezelését. Megszüntetni javasolták azt a gyakorlatot, hogy parlamenti felhatalmazás nélkül túllépik a költségvetésben jóváhagyott előirányzatokat.
  7. A szükséges költségvetési reform keretében a nemzetközi intézmények szakértői a változásnak három fő aspektusát hangsúlyozták. Nagyobb teret kell engedni a vezetőknek, hogy rugalmasabban gazdálkodhassanak az erőforrásokkal; továbbá kiszámíthatóbbá kell tenni számukra az erőforrások rendelkezésre állását; emellett ösztönzők és „büntetések” rendszerével kell a menedzsereket arra szorítani, hogy hozzák a kívánt teljesítményt, azaz elérjék a kormányzati politika által kitűzött célokat. Az újfajta teljesítmény- vagy programalapú költségvetési modell bevezetésének megkönnyítésére többféle megközelítés is lehetséges. Az OECD-országok tapasztalatai alapján először is bizonyos alapvető megkötéseket kell tenni, hogy a közkiadási rendszerek képesek legyenek alkalmazkodni az újfajta követelményekhez. Másodszor, az új felelősségi rendszer bevezetéséhez általában további változtatásokra is szükség van a kormányzati intézményrendszer működésének szervezésében. Ez viszont gyakran jogszabályi változtatásokat tesz szükségessé. Harmadszor, a reformfolyamat menedzselése jelentős befektetést igényel mind politikai, mind pénzügyi értelemben.
    A nemzetközi szakértők tapasztalatai azt mutatták, hogy az országok általában nem tudnak a költségvetési reform mindhárom vonatkozásában gyorsan előrehaladni. A nehézségek jelentős része jellemzően az általános vezetési infrastruktúra hiányából adódik a költségvetési rendszerben. Ahhoz, hogy a gazdaságpolitika elemeit sikeresen össze lehessen kapcsolni a programokkal, stratégiai tervezési mechanizmusokra és azokban való jártasságra van szükség. Emellett megfelelő pénzügyi információs rendszer kell, s kellő felkészültség a teljesítménymutatók kiszámításához és értékeléséhez. Ezzel párhuzamosan meg kell teremteni a stratégiai tervezés és a programokhoz kapcsolódó döntéshozatal adminisztratív eljárásait. Mindez kellő körültekintést, felkészülést és időt igényel.
  8. A szóban forgó intézmények szakértői helyesen ismerték fel és mutattak rá a gazdaságpolitika egyes részterületei, így a költségvetési és a monetáris politika közötti nem kielégítő koordináltságra, mi több, gyakran jelentkező ellentmondásokra. Figyelmeztettek arra is, hogy a gazdaságpolitika összességében és részterületein is kizárólag akkor lehet tartósan eredményes, ha ezek nem keresztezik, hanem szolgálják egymást. Ezért érveltek a forint értékállandóságának védelme mellett, amely nem pusztán inflációs kérdés, hanem messzemenően feltételezi a költségvetés, illetve az államháztartás dinamikus egyensúlyának elérését és fenntartását is. Mint már utaltunk rá, emellett az inflációs célkövető politika, valamint a kamat- és az árfolyam-politika módszerének, elveinek több kifogásolható elemére mutattak rá, amivel kétségkívül elősegítették, hogy 2005-től a monetáris politikában ezek az elemek valamennyire visszaszoruljanak, és az inflációs célkövetés módszerét a jegybank átalakítsa. Mindazonáltal nem mutattak rá, hogy a jegybank egyoldalú inflációt leszorítani kívánó kamatpolitikája és az ebből következő – a korábbiakban – túlértékelt árfolyam szintén versenyképességi akadály volt.
  9. A pénzügyi rendszer stabilitásával kapcsolatban a nemzetközi szakértők úgy látják, hogy a magyar bankrendszer továbbra is egészséges, de fokozott éberséget javasolnak. Három olyan tendenciára hívják fel a figyelmet, ami kockázatot jelenthet. Először is, hogy folytatódott a devizahitelezés bővülése. Másodszor, a bankok közötti verseny élesedése miatt kialakult kevésbé óvatos hitelezési gyakorlat miatt növekedett a hitelezési kockázat. Harmadszor, a kis- és középvállalatok pénzügyi helyzete törékenyebbé vált. Ezért a szakértők azt javasolják, hogy a bankfelügyeleti hatóság ellenőrzési tevékenységének váljon szerves részévé az egyes bankok stressztűrő képességének rendszeres vizsgálata és a határokon átnyúló felügyeleti együttműködés. Szükségesnek tartják a bankok kockázatkezelési gyakorlatának behatóbb helyszíni ellenőrzését, különösen a devizahitelezés tekintetében. Aktív lépéseket tartanak szükségesnek a kereskedelmi banki devizahitelezés visszafogása érdekében, és megfontolandónak látják a devizahitelek utáni tartalékkövetelmény megemelését.
  10. Végül összefoglaló következtetésként megállapítható, hogy a nemzetközi intézmények szakértői egészében reális helyzetértékelést adtak a magyar gazdaságról, szervezetátalakítási és intézményváltoztatási javaslataiknak a döntő többsége elfogadható. A fiskális szektor keresletcsökkentő karcsúsítása azonban nem jelentkezik automatikusan a vállalkozói szektor (ezen belül is a kkv-k) munkaerő-abszorbeáló képességében és kibocsátásnövekedésében. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis a közepesen fejlett és a fejletlen országokban nem igazolják vissza a nemzetközi szervezetek javaslatainak hasznosságát. Ebből következően is a konvergenciaprogramban felrajzolt makrogazdasági pálya jelentős kockázatokat hordoz magában. A kormány által javasolt reformok is inkább keresletszűkítők, mintsem növekedési többletet eredményezők lennének.
 
 

Magyarország integrációja a nemzetközi pénzügyi intézményekbe

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 810 1

A magyar szakirodalomban gyakoriak az olyan könyvek, amelyek arról szólnak, hogy miért nem működnek bizonyos intézmények, vagy arról, hogy miként lenne jó működniük. Ugyanakkor számos olyan fontos szereplő van a világgazdaságban, akiknek alaposan értenünk kellene a szerepét és a működését ahhoz, hogy jól fel tudjuk mérni gazdaságpolitikai alternatíváinkat. Ehhez azonban nemcsak ajánlásokra van szükségünk, hanem elmélyült intézményi elemzésekre is. Báger Gusztáv alapművet írt: a meghatározó nemzetközi pénzügyi szervezetek működéséről szóló elemző kézikönyvét az elméleti és a gyakorlati megközelítés ritka szerencsés keverékeként ajánlom a gazdaságpolitika iránt érdeklődő olvasóknak.

Török Ádám

egyetemi tanár

Pannon Egyetem, BME,

az MTA rendes tagja

A távolságtartó elegancia, a hűvös, tudományos igényesség, az előítélet-mentesség és a tudatosan felvállalt, érzelmet, kötődést sugárzó nézőpont együtt meglehetősen ritkán sajátja a világgazdaság folyamataival, meghatározó pénzügyi intézményeivel foglalkozó szakkönyveknek. Báger Gusztávnak sikerült ilyen ívű, igényű könyvet írnia. Olyat, mint amilyet több évtizedes pályáján maga is bejárt. Az olvasó egy vonzóan szerény, szakmailag pontos és gazdag, s nem utolsósorban magyarságát nyelvi igényességében is kifejező munkát vehet a kezébe. E könyvet azért is ajánlom jó szívvel, mert meggyőződésem, széles ismeretanyaga segít bennünket abban, hogy változó szűkebb és tágabb világunkhoz önfeladás nélkül, értékeinket őrizve, ugyanakkor helyünket, lehetőségeinket valóságukban látva alkalmazkodjunk, és így jussunk előre. A könyvet mindazoknak ajánlom, akik nyitottak a világra, akik tudni és érteni akarják, mi hogyan épül, működik és hat, és ha nem, akkor miért nem.

Kovács Árpád

egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem,

a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke

Hivatkozás: https://mersz.hu/bager-magyarorszag-integracioja-a-nemzetkozi-penzugyi-intezmenyekbe//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave