Báger Gusztáv

Magyarország integrációja a nemzetközi pénzügyi intézményekbe


A washingtoni konszenzus és a kondicionalitás

A washingtoni konszenzus mint az elmúlt közel két évtizedben gyakran használt, sokat vitatott kifejezés 1989–90-től kezdve terjedt el. A neves, washingtoni Institute for International Economics (IIE) 1989 novemberében rendezett egy nemzetközi konferenciát a latin-amerikai országok gazdaságpolitikai problémáinak megoldási lehetőségeiről, amely akkoriban fontos aktuális kérdés volt, különösen az Egyesült Államok számára.33 A különböző latin-amerikai országokból származó előadók esettanulmányai egységes strukturálásának elősegítése céljából az intézet egyik főmunkatársa, John Williamson bevezető előadásként prezentált egy háttértanulmányt (Williamson, 1990). Ebben felsorolta azt a 10 gazdaságpolitikai reformot, amelyekben véleménye szerint az egymással egyébként sok mindenben vitatkozó illetékes amerikai és nemzetközi szakértők – az USA pénzügyminisztériuma, a központi banki funkciót betöltő Federal Reserve Board, valamint a washingtoni székhelyű nemzetközi pénzügyi intézmények (az IMF, a Világbank és az Amerika-közi Fejlesztési Bank, továbbá a témával foglalkozó neves kutatóintézetek mint az IEE szakértői) – egyetérthetnek. Ezt a „legnagyobb közös nevező” megközelítésen alapuló javaslatot nevezte „washingtoni konszenzus”-nak. Szó sincs tehát valamiféle formalizált intézmények közötti megállapodásról, még kevésbé szerződéses kötöttségről. Ehhez képest az Európai Unión belül érvényes, konkrét mértékeket előíró maastrichti kritériumok sokkal formalizáltabbak és szigorúbbak.

Magyarország integrációja a nemzetközi pénzügyi intézményekbe

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 810 1

A magyar szakirodalomban gyakoriak az olyan könyvek, amelyek arról szólnak, hogy miért nem működnek bizonyos intézmények, vagy arról, hogy miként lenne jó működniük. Ugyanakkor számos olyan fontos szereplő van a világgazdaságban, akiknek alaposan értenünk kellene a szerepét és a működését ahhoz, hogy jól fel tudjuk mérni gazdaságpolitikai alternatíváinkat. Ehhez azonban nemcsak ajánlásokra van szükségünk, hanem elmélyült intézményi elemzésekre is. Báger Gusztáv alapművet írt: a meghatározó nemzetközi pénzügyi szervezetek működéséről szóló elemző kézikönyvét az elméleti és a gyakorlati megközelítés ritka szerencsés keverékeként ajánlom a gazdaságpolitika iránt érdeklődő olvasóknak.

Török Ádám

egyetemi tanár

Pannon Egyetem, BME,

az MTA rendes tagja

A távolságtartó elegancia, a hűvös, tudományos igényesség, az előítélet-mentesség és a tudatosan felvállalt, érzelmet, kötődést sugárzó nézőpont együtt meglehetősen ritkán sajátja a világgazdaság folyamataival, meghatározó pénzügyi intézményeivel foglalkozó szakkönyveknek. Báger Gusztávnak sikerült ilyen ívű, igényű könyvet írnia. Olyat, mint amilyet több évtizedes pályáján maga is bejárt. Az olvasó egy vonzóan szerény, szakmailag pontos és gazdag, s nem utolsósorban magyarságát nyelvi igényességében is kifejező munkát vehet a kezébe. E könyvet azért is ajánlom jó szívvel, mert meggyőződésem, széles ismeretanyaga segít bennünket abban, hogy változó szűkebb és tágabb világunkhoz önfeladás nélkül, értékeinket őrizve, ugyanakkor helyünket, lehetőségeinket valóságukban látva alkalmazkodjunk, és így jussunk előre. A könyvet mindazoknak ajánlom, akik nyitottak a világra, akik tudni és érteni akarják, mi hogyan épül, működik és hat, és ha nem, akkor miért nem.

Kovács Árpád

egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem,

a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke

Hivatkozás: https://mersz.hu/bager-magyarorszag-integracioja-a-nemzetkozi-penzugyi-intezmenyekbe//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave