Az egyes emberek vagy a különböző társadalmi csoportok ugyanabból a konkrét reális térből érzékszerveikkel nemcsak mást és másképp érzékelnek, hanem különbözően értelmezik, értékelik is a tereket, „ahány ember, annyi tér” – mondhatnánk. Jól ismert, hogy vannak jelenségek, térelemek, amelyek egyesek számára szinte észrevétlenek maradnak (nem hordoznak értékelhető információt), másoknak azonban épp ezek tűnhetnek szembe. E viszonyokban azonban már nem az érzékszervi észlelés különbségei, hanem sokkal inkább egyéni és csoportos érték- és érdekkülönbségek differenciálnak. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a tér nemcsak a tárgyiasult elemekből kiindulva írható le és értelmezhető, hanem a hozzá kapcsolódó tapasztalatok, tradíciók, értékek maguk is téralakító tényezők. Egyazon városban más fontos a turistának (például a tájékozódást megkönnyítő térelemek) és a helyi lakosnak, a gyermeknek vagy az öregnek (például a könnyű bejárhatóság, a jó közlekedési hálózat), a magasan vagy gyengén iskolázott polgároknak (a szabad idő eltöltésének eltérő formái). A különböző társadalmi csoportok – társadalmi meghatározottságaik eltéréseiből következően – a kusza térbeli relációhalmazból különböző elemeket és viszonylatokat emelnek ki.