Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Az Edo-kor hanyatló szakasza, 1750–1868

A 18. századra a kialakult sajátos japán társadalmi, gazdasági rendszer egyre inkább beleütközött a saját korlátaiba, és már gátjává vált a további fejlődésnek. Ennek egyik figyelemre méltó mozzanata volt, hogy a korábbi igen dinamikus népességnövekedés megállt, és az ország lakosságának a száma 30 millió körül stagnált több mint egy évszázadig. A demográfiai megtorpanás, hogy a korabeli technika, technológia mellett – az adott gazdasági-politikai-társadalmi rend keretei között – a lehetőségek határához értek a rendelkezésre álló természeti erőforrások, a mezőgazdasági földterület, az erdőségek és a bányakincsek kihasználását tekintve. Ebben a korszakban egyedül a tenger, a halászat kínált bővülő lehetőségeket. Ennek bővülésére kényszerítő ösztönzést jelentett a minden más területen megmutatkozó szűkösség. Miközben a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-ellátás szempontjából döntő öntözéses rizstermelésbe bevont földterület 1600 és 1720 között több mint 80 százalékkal nőtt, 1720 és 1874 között lényegében már nem változott.

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave