Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Az iparosítás fő mozzanatai

A sajátos japán feudalista rendszer, a mezőgazdasági jelleg ellenére, mint láttuk, jelentős, bár az európaitól sok szempontból eltérő urbanizációval járt együtt. Edo, Oszaka, Kiotó a 17–18. században világviszonylatban is „megavárosnak” számítottak, de számos más kisebb város is fontos szerepet játszott az ország életében. A jövő szempontjából is lényeges tőke és szakmai tudás halmozódott fel a városokban.60 Az Edo-korban már számottevő vagyoni különbségek alakultak ki a falvakban is, megindult a tőkefelhalmozás. A Meidzsi-fordulat után az új rendszerben a gazdag parasztok is szabadon hasznosíthatták tőkéjüket, illetve a föld a tulajdonviszonyok megszilárdításával már kölcsönökhöz is biztosítékot jelenthetett ipari beruházásokhoz. Az előző évtizedekben a vidéki emberek már jelentős mértékű ipari, kereskedelmi, szállítási, építési tevékenységet is végeztek, képzettséget és gyakorlatot szerezve. Mindez az 1868-as fordulat után megkönnyítette az iparosításhoz szükséges vállalkozói magatartás és a munkaerő kialakulását. Az oktatás színvonala, és az írni-olvasni tudás, Japán fejlettségéhez viszonyítva, magas szinten volt, s ez is fontossá vált a modernizációhoz szükséges munkaerő kialakulásában.

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave