Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


Japán tajvani politikája

Japán Tajvant az 1895-ös kínai–japán háborúban aratott győzelmével kapta meg. A sziget beillesztése a japán birodalomba könnyebb volt, mint később Koreáé. Ebben szerepet játszott az is, hogy a sziget igen sokáig Ázsiától elszigetelten fejlődött, és Kínához is csak a 17. század végén csatolták, tehát valójában sohasem volt az ősi kínai kultúrkör szerves része. A japánok egy nagyon rossz állapotban levő szigetet találtak, ahol szó sem volt egyfajta közös tajvani vagy kínai identitásról. Törzsi állapotok és az ököljog érvényesülése jellemezte a szigetet. Tajvanon, amikor a japánok elfoglalták, tehát egyáltalán nem volt erős a nemzeti egység, történelmi tradíció, mint például Koreában. Létszámában is sokkal kisebb, etnikailag megosztott népességgel kellett számolniuk. A legerősebb ellenérzéssel rendelkező kínaiak, ha kívánták, a kontinensre távozhattak, de az itt élő kínaiaknak csak a negyede élt a lehetőséggel. Kínára nehéz idők jártak ebben az időben, a közelebbi tengermelléki régiók különösen szegények voltak.

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave