Muraközy László

A japán rejtély

Útteremtő csodák és végzetes zsákutcák


A pénzügyi buborék kipukkanása

A nyolcvanas években az ingatlanok és a részvények ára ugrásszerűen emelkedett, a buborék egyre veszélyesebbé vált. A Tokiói Tőzsde nagyvállalati szekciójának piaci értéke az 1950-es évek eleje és az 1980-as évek eleje között még csak a nominális GDP 20–40 százaléka között mozgott. A nyolcvanas évek közepén a tőzsdeárak megindultak felfelé, s 1989 végén az összesített piaci érték elérte a GDP 150 százalékát. A Tokiói Tőzsde Nikkei indexe a tetőpontját 38 910 ponttal 1989 decemberében érte el. Ezzel egyidejűleg a fogyasztói árindex növekedése, az infláció viszonylag alacsony volt, és ezért a kamatokat is alacsonyan tartotta a monetáris politika. A növekvő buborék a tetőpontját 1989 második felében érte el, és a befektetők többsége még mindig nem érzékelte a részvények és az ingatlanok túlértékeltségét. Amikor 1990-ben a túlárazott ingatlan- és részvénypiac összeomlott, a korábbi irigylésre méltó dinamizmust évtizedes stagnálás váltotta fel Japánban. A zuhanás után a mélypontot 1995 júniusában mérték, az index 14 485 ponton állt ekkor. Az építési telkek árai hasonló jellegű mozgást mutattak, Japán hat legnagyobb városában reálértéket tekintve 1985 és 1990 között háromszorosukra nőttek. Ezek zuhanása fokozatosabb volt, mint a részvényeké, de 1995-re még a korábbi csúcspont felét sem érték el (Fukao, 2003a, 366; Gibney, 1998; Garside, 2012, 70; Barsky, 2011, 17).

A japán rejtély

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 000 7

Japán elmúlt két évszázados fejlődése lenyűgöző gazdasági sikerek, de ugyanakkor végzetes zsákutcák története is. Fontos elemezni, hogy ez milyen tanulságokat adhat a fejlesztő állam modelljét követő országok számára. Sok feltörekvő ország erőteljes kormányzati, központi beavatkozással igyekszik előrehaladni, ami általában a piaci mechanizmusok gyengébb működésével párosul. A fejlesztő állam eszközeinek az alkalmazása gyakran párosul autokrata politikai berendezkedéssel, amit nem is kevesen szintén a hatékonyságot fokozó mozzanatnak tekintenek. Ez vagy a demokratikus intézmény- és szokásrendszer a kulcsa a hosszú távú előrehaladásnak? Az állam és a piac milyen kombinációja lehet a fenntartható fejlődés kulcsa? Mit mondanak számunkra a japán tapasztalatok?

Nem lehet vitás, hogy a fejlesztő állam segíthette a fejlett országokhoz való felzárkózást. De mi történik ezekkel az intézményekkel, mennyire lehetnek hasznosak vagy akár gátlóak, amikor már nem az utolérés, hanem az úttörés, az útteremtés a feladat az öldöklő globális versenyben? Ebben is az autokratikus berendezkedés, valamint az erős bürokratikus irányítás és koordináció lenne az előrevivő mozzanat, szemben a piaci versennyel és innovációval? A fentiek nagyon is lényegesek az útfüggőség, útteremtés történelmi lehetőségeinek és a modellváltás nehézségeinek elemzésében. Kevés olyan ország van a világon, ahol a formális és informális intézmények sok évszázados fejlődése ennyire markáns folyamatosságot és kölcsönhatást mutat. Ennek elemzése számos, Japánon valamint Ázsián is messze túlmutató elméleti és gazdaságpolitikai tanulsággal szolgálhat számunkra.

A történelmi áttekintésen túl a legújabb évtizedek japán történései, a defláció és a stagnálás negyedszázados korszaka, a fentiek mellett azért is különösen érdekesek, mert a 2007-2009-es válság után máshol is szembesülnek a szakemberek és a gazdasági döntéshozók ezekkel a veszélyekkel. A japán tapasztalatok, az utóbbi években a közgazdasági figyelem középpontjába került Abenomics tanulságai gazdagíthatják ezzel kapcsolatos ismereteinket és tudásunkat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/murakozy-a-japan-rejtely//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave