A globális munkaerőpiac szükségletei nagyon heterogének, de két olyan kiemelt réteg azonosítása lehetséges, melyek határokat átlépő mozgása előtt lényegesen kisebb akadályok tornyosulnak, mint más csoportok előtt. Az általánosságban igaz, hogy a magas szintű kvalifikáció javítja a globális munkaerő-piaci bekapcsolódás esélyeit. A mindenkori hiányszakmákban (informatikus, orvos, mérnök, kutató, közgazdász – különösen MBA diplomával) a fejlett világ folyamatosan próbálja vonzani a kevésbé tehetős országok tehetséges „koponyáit”, és a munkaerő-piaci strukturális hiányok oldása érdekében „nagyvonalúan” hajlandók eltekinteni a saját maguk által hozott, sok esetben rigorózus szabályozástól is. Az ún. „zöld kártya” rendszere révén a keresett szakemberek az éves szinten meghatározott kvótákon felül kerülhetnek be a fogadó országba, s esetükben szó sem esik arról, hogy megjelenésük rontaná például a munkakezdők álláshoz jutási esélyeit, sőt, ellenkezőleg, hangsúlyozzák össztársadalmi hasznosságukat. A magas szintű kvalifikációval ma már együtt jár legalább egy világnyelv magas szintű ismerete, ami lehetővé teszi a migráns számára az azonnali bekapcsolódást az új munkahelyen folyó feladatok ellátásába.