Ázsia és azon belül elsősorban Kína növekvő világgazdasági jelentősége ma már közhelyszámba megy. A kínai kapcsolat számos európai ország számára „húzóágazat”, konjuktúranövelő, beruházásokat és fejlesztéseket ösztönző szerepet tölt be, miközben a foglalkoztatottságra, az ár- és a bérszínvonalra, a külkereskedelmi egyensúlyra, a termelési szerkezetre, a nemzetközi versenyképességre – más világgazdasági hatásokkal komplex módon összefonódva – reformokat kikényszerítő nyomást gyakorol. A kihívásra Magyarország aktív kapcsolatfejlesztéssel vagy védekező, elzárkózó stratégia követésével reagálhat. Tekintettel arra, hogy a külkereskedelemre orientált, nyitott magyar gazdaság, ha akarná, sem vonhatná ki magát azon hatások alól, amelyek Kína szerteágazó kapcsolatrendszerén keresztül közvetlenül vagy közvetve érik, nem kétséges, hogy melyik stratégia a célravezető: aktív kapcsolatfejlesztés, a kockázatok kezelésével. Az egyoldalú kockázatkerülő magatartásra épülő stratégia ésszerűségét – külgazdasági sebezhetőségünk mellett – a várható „elmulasztott haszon” is kétségessé teszi. Fontos megfigyelés, hogy Kína helye az egyes országok külkereskedelmi rangsorában, valamint az adott ország gazdasági fejlődésének üteme között egyértelmű, pozitív összefüggés mutatkozik. Ráadásul ezek az országok éppen azok az európai országok, amelyekhez fel szeretnénk zárkózni.