Lentner Csaba

Rendszerváltás és pénzügypolitika

Tények és tévhitek


Társadalmi vetületek

Veres Péter a Paraszti jövendő című könyvében találóan írja – szabatosan fogalmazva –, hogy nem a nép van a gazdálkodásért, hanem a gazdálkodás van a népért. A Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv egyik alapcélkitűzése, hogy a piacgazdasági átmenet egyértelmű veszteségeit kompenzálja, vagyis a belső fogyasztást és az életszínvonalat emelje. A növekedést korábban húzó exportágazatokat óvatosan „helyettesítse”, illetve „lecserélje” a hazai piac dinamizálásával. Az öregkori nyugdíjak alacsony vásárlóereje ugyanis nem dinamizálja a gazdaságot, nem jelent meghatározó tőkevonzó képességet a szolgáltató ágazatokba befektetők részére. A nettó bérköltségen belüli megoszlást tekintve Magyarország a régión belül a legkedvezőtlenebb helyzetben van, amely arra utal, hogy a belföldi fogyasztás szűk keresztmetszet, annak ellenére, hogy a havi bruttó átlagkereset a 2000. évi 337 eurós átlagról 2003. III. negyedévére, közel a duplájára, 529 euróra emelkedett – alapvetően a 2001. és 2002. évi kötelező minimálbér-rendezések és azok tovagyűrűző hatásai révén – a teljes munkaidőben foglalkoztatottaknál. Fontos azonban, hogy Magyarországon a piacgazdasági átmenet során másfél millió munkahely szűnt meg. A mai magyarországi munkaerőpiacot még mindig alacsony aktivitási ráta jellemzi. Csehországban, Szlovákiában, de még Romániában is nagyobb arányban van jelen a 15 év feletti lakosság a munkaerőpiacon, mint hazánkban. Magyar viszonylatban elég gyakori panasz, hogy kevés a szabadon felvehető szakmunkás, ami azzal függ össze, hogy a rendszerváltozás után az állam túlságosan magára hagyta a magyar szakképző intézményeket. Sőt, ma már a gazdaság fejlődésének egyik akadálya a gyakorlatcentrikus képzés hiánya. Az ország lakossága a korai halálozás és az alacsony születésszám miatt húsz éve fogyó tendenciát mutat. Elmondható, hogy öregedő társadalomban élünk, emiatt tovább romlik a járulékfizetők és az eltartottak aránya, és az átlagéletkor tekintetében is az utolsók között vagyunk Európában. Kétségtelen, hogy a munkaerő szakképzettségi szintje, egészségi állapota bármilyen gazdasági modell legfontosabb építőköve. Az életminőséget kifejező születéskor várható átlagos élettartamadatok Magyarországon a férfiaknál 2–3 évvel alacsonyabbak az európai és 1–2 évvel a kelet-közép-európai átlagnál. A magyar férfiak lemaradása azonban tovább növekszik – az Országos Tisztifőorvosi Hivatal 2001. évben publikált adatai szerint – a nyugat-európai társaikéhoz viszonyítva, mivel a nyugat-európai férfi lakosság életkilátásai sokkal gyorsabban javulnak, mint a magyaroké. A piacgazdasági átmenet végén, a gazdasági szerkezetváltást követő „társadalmi szerkezetváltás” befejezésének végén azonban új típúsú problémákkal kell szembesülnünk. A magyar gazdaság belső piacot fejlesztő gazdaságpolitikájának belpolitikai erővonalakkal való kifullasztását követően kell szembesülnünk az EU-csatlakozás versenyfeltételeinek kiéleződésével, ami a versenyben alulmaradó magyar vállalkozások, és ezzel együtt munkahelyek megszűnésével fog járni. Az apadó társadalombiztosítási és segélyezési alapokra így még nagyobb teher hárul, és a magyar lakosság életkilátásai is tovább romlanak majd.

Rendszerváltás és pénzügypolitika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 012 0

Prof. Dr. LENTNER CSABA egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közpénzügyi és Államháztartási Intézetének vezetője. 1989-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1995-ben a közgazdaságtudományok kandidátusává avatták a Magyar Tudományos Akadémián. 2003-ban közpénzügytanból habilitált. A pályakezdést követő éveiben banki-vállalati, később állampénzügyi-közéleti területeken-, közel két évtizede a felsőoktatásban tölt be vezető tisztségeket. A neoliberális gazdaságpolitika egyik fő hazai kritikusa. A 2010-től újjászervezett Magyar Állam közpénzügyi gyakorlatának tudományos rendszertanba foglalója. A válság utáni években vendégkutatóként tanulmányozta a Bank of England és a Federal Reserve (Fed) konszolidációs politikáját, egyidejűleg a nem konvencionális közgazdasági iskola és a Magyar Nemzeti Bank új típusú közgazdasági-közgondolkodási műhelyének aktív szereplőjévé avanzsált. 2005-ben, majd 2006-ban az Akadémiai Kiadó által publikált Rendszerváltás és Pénzügypolitika című könyvének újrakiadásával, új gondolatokkal történő kiegészítésével a szerző feleleveníti az 1980-as évek végétől megvalósított neoliberális piacgazdasági átmenet általa vélt ellentmondásait. Egyidejűleg a könyv 2016-os kiadásában igazolja a nem konvencionális eszközökre épülő gazdaságpolitika eredményeit, tükröt állítva annak kritikusai elé.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lentner-rendszervaltas-es-penzugypolitika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave